Barion Pixel

Demsky, a spanyol street art polgára és mestere

Benedek Csanád

2024.03.14.

8.5 perc

J. Demsky, azaz DEMSKY kulcsfigurája a kortárs street artnak, ő az egyik forrása annak a trendnek, ami a graffiti műfaját új és futurisztikus irányba tolta. A klasszikus, eredeti hardcore graffiti, street art világban Demsky legalább akkora név, mint Banksy. Mivel Banksy egy jó ideje nem is graffitiket készít, tulajdonképpen artceleb. Vagy zenész? De ez egy másik cikk témája lesz. Blu, Invader, Moses&Taps, Rache, ROA, Monsieur A, és Pantone-nal együtt Demksy az egyik legfrissebb alkotó, aki saját vonalat követ. Ezzel tágítja a graffiti lehetőségeit is.

Dem boy Dems
J. Demsky egyéb writer nevein Dems333, vagy szimplán csak Dems, spanyol writer, graffiti és street art művész. 1979-ben született Elchében (Spanyolország). Nagyon keveset lehet róla tudni. Azt is csak nehezen sikerült kiderítenem, hogy a „J.” a nevében a Javier rövidítése. A ’90-es évek közepén kezdte el kreatív utcai mázoló tevékenységét, akkor még illegalitásban. Pont legjobbkor, hiszen amikor épp belemerült, a graffitikultúrát világszerte nagy fellendülés jellemezte. Ma már kicsit „bestreetartosodott”, mondhatni megszelídült. Érdekes mellékszál, hogy hazájában a kisebb nevek is híresebbek nála. Ő ezzel szemben az olaszoknál népszerű kiválképp. Pontos okát nem tudtam kinyomozni, esztétikai vetület is lehet a dolog hátterében.

Demsky esetében érdemes megjegyezni, hogy a graffitis gyökereit a mai napig nem engedte el, alkalmanként szokott még illegálban is permetezni. Persze olyankor figyel arra, hogy ne az egyértelmű retrowave, postfuturista stílusát adja. Fontos számára, hogy nevének betűkészletét többféle, szokatlan új formába csavargassa.

Demsky a 90-es évek óta fáradhatatlanul rombolja és újjáépíti az ábécé 6 betűjét
(D.E.M.S.K.Y), miközben éli a graffitit, nem csupán a street art kreditekért jött.

Graffiti vs. street art

Bár sok információt nem sikerült kinyernünk az internet bugyraiból Javier gyerekkoráról, ezzel szemben szívesen nyilatkozik a graffiti és a nyilvánosan elfogadott street art ellentmondásokkal teli kettőségével kapcsolatban.

-Mikor, hogyan és miért tértél át az illegális művészetről a legális művészetre?

-Nem vagyok biztos benne, hogy áttértem és néha nem találom a különbséget, sőt, néha nem is akarom megtalálni. Lehetséges, hogy a jó művészet illegális? Néha az az érzésem, hogy az illegális festészet számomra a nagybetűs művészet. […] Általánosságban elmondható, hogy valóban nagy a különbség a graffiti és a klasszikus festészet, művészet között, én ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mindkét utat választom, ugyanakkor ketté is osztottam már elég régen. Számomra az a legfontosabb, hogy továbbra is ugyanolyan szeretettel és energiával foglalkozzam mindkét ággal. […] Mindig igyekszem tiszteletben tartani az illegális oldalt. Valójában legtöbbször nem érzem úgy, hogy megsértem a törvényt, és mindig igyekszem a józan ész határain belül alkotni. Nem a puszta vandalizmus érdekel. A graffiti azonban illegális és örökké illegális lesz – különben nem lenne graffiti. Ezért „Wild style”, ha érted mire gondolok.” (Az 1983-as hiphopról szóló dokumentumfilmre, a Wild Style-ra gondol- a szerk.)

Játékterem a jövőben

Demsky munkái retrofuturisták és modernek egyszerre. Autodidakta alkotó lévén művészi hatásai a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének gyerekkori élményeiből, sci-fi-filmjeiből és a graffitimozgalomból táplálkoznak. Gyerekkorában az arcade vonalú játéktermekben töltötte az ideje nagy részét, valamint japán mecha- és sci-fi-filmeket nézett VHS-en.

– Közismert, hogy az utcán kezdted, graffitikkel. Milyen más hatások inspirálták művészeted?

– Az első a gördeszkázás volt. Megleptek a Powell Peralta és más márkák ötletes tervei, ezek máig nagy inspirációt jelentenek. Aztán otthagytam a deszkázást, hogy a graffitivel foglalkozzam. 12 éves koromban robbant ez el az agyamban. Ma 43 éves vagyok. Még mindig megszállottan keresek új módokat a nevem (tag) írásához – ez egy játék végtelen szintekkel és lehetőségekkel.” – J-Demsky (Keyi Magazine).

Népszerűsége talán a jelenlegi nosztalgiahullámban is gyökerezik, bár Javier folyamatosan bővíti művészi tevékenységeinek tárházát, új koncepciókat és új formákat fejleszt ki. Fontos megjegyezni, hogy Demsky-t az ezredforduló utáni korszak egyik fontos kortárs művészének tartják a spanyolok. Számos kulcsfontosságú galéria, múzeum, például a Method, a Kala Ghoda mutatta be munkáit. Noha formalista, mégis úgy érzi a művészete az érzékek serkentésére és a lélek gyógyítására szolgáló eszköz.

Pontosabban, ahogy ő fogalmaz, munkái „egy pillantás a jövőbe a nosztalgikus múlt szemszögéből, ez a jelenem. Egyfajta folyamatos személyes terápiás gyakorlatot, a Möbiusz-hurkot éli meg munkáiban.

„Több dimenzióban gravitáló lehetetlen formák létrehozásába merülök.” – mondja.

Jelenleg ideje nagy részét elvonulva tölti a műhelyében, ahogy ő hívja a laboratóriumában.

Az utóbbi időszakban Demsky-nél egyre jobban látszik, ahogy bővíti eszköztárát, és új koncepciókon agyal a műtermi munkáiban – ez új megközelítés egy konceptuálisabb oldal kidolgozásához. Azonban messze nemcsak egy kísérletező elefántcsonttoronyban, lila ködben élő művészről beszélünk. Világszerte komoly együttműködősekben vesz részt galériákkal, továbbá számos kulturális és kereskedelmi projekt ketetén belül láthatjuk munkáit.

Demsky a brand

Javier portfóliója igazán impozáns: Heineken, Ballantine’s, Adidas, Bershka, Peugeot, Commes de Garçon, Junya Watanabe és a sort még hosszan lehetne folytatni. Népszerűségének egyik oka, hogy stílusa jól passzol az egyes márkák világához. A Peugeot versenyautó például egészen kimagasló projekt.

Létezik saját márkája, több is. Az NFTY (Infinity) cuccai még megtalálhatók az oldalán. Elég techno, finoman szólva. „Néhány évig volt saját ruhamárkám, de otthagytam, mert rájöttem, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék. Ettől függetlenül jó dolog időnként együttműködni olyan márkákkal, amelyekkel valamilyen módon azonosulok.” – nyilatkozta nemrég.

„– Többek között olyan márkáknak terveztél kollekciókat, mint a Junya Watanabe vagy az Adidas, milyen a kapcsolatod a divattal?

Szeretem a divatot, de nem szeretem a divatirányzatokat, és nem is követem azokat. Meghallgatom, ha az emberek elmondják a divatról alkotott elképzeléseiket, jó játék, nagy biznisz, de a divatban, sok a divat, ha érted mire gondolok.”

Jelenleg kitüntetett érdeklődést fordít az építészet iránt, azon belül is legújabb projektjére (Neofuturo Space by Hyperspacio) koncentrál. Annyit sikerült még kiderítenem, hogy van ennek hagyománya a családjában. Több építész is található a rokonságában. Az Odisea például egy víz alatti, magával ragadó művészeti installáció, amely a tengert térgalériaként használja.

ODISEA // New coordinates. by J. Demsky

Munkáit nehéz szavakba ölteni. Erről ő így gondolkodik?

Nyilvánvalóan nem mindenkihez szól amit csinálok és nem is teszek úgy, mintha így lenne. Nem szeretem címkézni, osztályozni azt, hogy milyen művészeti formában, milyen alkotást készítek. Ez olyan, mintha mindig ugyanabból az anyagból készítenének utat.” – Demsky.

Az absztrakt formák és színek játéka mellett a realizmus részletező ereje is megnyilvánul munkáiban, így egy olyan egység jön létre, ami megfoghatatlan, mégis kifejező. Nem ad kegyelmet nekünk, de nem is kér. Érdemes Demsky-vel egy kísérletet tenni. Én el tudnám képzelni „Graffiti városának” élén.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Travis Chapman és az amatörizmus dicsérete

Banksy, aki bevitte az utcát a gazdagok otthonába

NYC sötétedés után a taxi hátsó ülésén, avagy Weideman utazása a városi élet mélyére

A rejtőzködés művészete Liu Bolinnal

Herzog a streetfotó hercege

Louis Blanc: Öntestképek