Az Indián csajok a hegyekbe vágynak
Az indián feminizmus, ha teheti, gördeszkázik, focizik és hegyet mászik. Bármennyire furcsa, ezt eddig nekik nem igazán engedték, a saját kultúrájukban is elnyomta őket a machoizmo. Nemrég írtunk a cholita deszkásokról, és ebbe a sorba illik bele a bennszülött indián nők több csoportja is, akik rendszeresen és szinte vallási áhítattal mennek fel a közelükben lévő hegyekbe, amelyek azért sokszor hatezer méter körüliek.
A hegy maga a költészet: Montanas
A Montanas egy gyönyörű verses rövidfilm, ami közel hozza az ajmara indiánok kemény, de csodálatosan szép világát. Eleve a legtöbb ősi kultúrában a hegyek női neveket kaptak, és maga az anyaföld, a Gaia is női princípium. A teremtés misztériuma ebből bomlik ki. A bolíviai hegymászó choliták – bennszülött nők egy csoportja, akik a világ legmagasabb csúcsai közé tartozó Andok-hegységben élnek. A Montanas a Vogue Latin America Bolíviában forgatott kisfilmje. Tágabb spektrumban alább olvashatsz és nézhetsz videókat ezekről a különleges indián cholitákról.
Bolívia adja az ívet
Pár éve ajmara bennszülött nők egy csoportja hagyományos öltözékükben mászott fel a Huayna Potosira, ami azért nem egy kis séta, a hegy 6,088 méter magas. La Pazhoz ez van a legközelebb. Ez egy jelképes túra volt a felszabadulásukat és az indián kultúrát ünneplő gesztus, ezen kívül a machoizmo szexizmus, a női elnyomás elleni virtusként megmutatták mire is képesek. A bolíviai Climbing Cholitas egy 11 fős női csoport, amely a bennszülött nők jogait támogatja a hegymászáson és egy egyéb cholita programokon keresztül.
A Climbing Cholitas eredetileg egy csoport bolíviai asszony volt, akik hegymászók tábori szakácsaként
dolgoztak, és úgy döntöttek, hogy maguk is elkezdenek környékbeli hegyeket mászni.
Hagyományos szoknyáikban, focilabdával dekázgatva támadják a csúcsot.
Több szemet és szívet gyönyörködtető videót találtok a témáról és a cholita kultúráról, ez segít megérteni a kortárs Dél-Amerikát is. Elsőre úgy tűnhet nem odaillő alakok, mintha egy képregényből ugrottak volna elő. De az az igazság, ők vannak otthon és mi vagyunk turisták az ő világukban.
Ajmara gyorstalpaló, cholita továbbképző
Az ajmara nép Dél-Amerika Andok és Altiplano régióiban őslakos. Egyes becslések szerint több mint 5000 éve vannak jelen a területen. Ma mintegy 2,3 millióan élnek Argentína északnyugati részén, Bolíviában, Chilében és Peruban. Őseik sok évszázadon át békében éltek, mielőtt a 15. század végén az inkák, majd később a 16. században a spanyolok leigázták őket. A spanyol-amerikai függetlenségi háborúk után (1810–25) az ajmarák az új nemzetek, Bolívia és Peru alattvalóivá váltak. A
z ajmarák egyébként több saját lázadást is szerveztek a spanyolok ellen, ezeket általában leverték.
Az ajmara nyelv (a kecsuával együtt) mára hivatalos nyelvek Bolíviában, és egyre több program jön létre az ajmarák és szülőföldjének megsegítésére. Az ajmara nem nyelvrokona a szélesebb körben beszélt szomszédjával, a kecsua nyelvvel. Bár vannak a két nyelv között hasonlóságok, a nyelvészek többsége a mai napig elveti a rokonság feltételét.
Az ajmara zászló is megér egy misét. Wiphala néven ismerik, hét színből áll, amelyeket átlós csíkokkal foltoznak össze. Úgy néz ki, mint egy posztmodern, LMBTQ-s absztrakt festmény, ennek ellenére ez bizony egy ősi zászló. A hét szín hét kisebb törzset személyesít meg.
Cholita
A cholla szó régebben lekicsinylő kifejezés volt a spanyol és bennszülött, keveredett emberekre. Ha a dél-amerikai spanyol nyelvben a szó végére teszünk egy „ita”-t, az vagy kisebbít valamit vagy gyengéden utal rá, így a „cholita” szó a bennszülött nők csoportjaira utal.
Bolíviában a legtöbb cholita az ajmara vagy a kecsua kultúrából származik, amely Bolívia 36 elismert őslakos csoportja közül kettő. A hegyvidéki Andok régióban, La Pazban az uralkodó kulturális csoport az ajmara. A spanyol gyarmati uralom attitűdjein túl egészen 10-15 évvel ezelőttiig choliták súlyos diszkriminációval szembesültek. Egyes nyilvános helyeken nem tartózkodhattak, megtagadták tőlük a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és gyakran zaklatták őket. Ők voltak a társadalmi ranglétra legalsó foka. Egy 2000 környékén 20 éves lány barátnőm akkoriban Bolíviában volt, és felszállt egy távolsági buszra, és egy öreg indián/cholita néni, akinek csomagjai voltak tetejébe, át akarta adni neki az ülőhelyet, azért mert fehér. Szóval ilyen szinten voltak másodrendű állampolgárként kezelve.
A cholita SWAG
A kortárs ajmara városi kultúra nagy részét La Paz indián és munkásosztálybeli negyedeiben fejlesztették ki. A perui és bolíviai kecsua és ajmara nők az 1920-as évek óta az angol típusú bowler kalapot viselik. A hagyomány szerint egy nagy kalapszállítmányt küldtek Európából Perun keresztül Bolíviába, hogy a vasútépítésen dolgozó európaiak használhassák. Amikor kiderült, hogy a kalapok túl kicsik, az őslakosok kezébe adták. Ők meg feldobták vele a hagyományos ruházatukat, ami pedig sok réteg színes szoknya, és a többfunkciós átalvető, pokróc, ami véd és egyben hátizsák is, ha kell.
Az ajmara chola ruha, amely Bolívia egyik ikonikus turisztikai érdekessége, népviselete, ma, régebben a lenézett indiánok öltözéke volt. A bowler kalap, aguayo-poncho-iszák, és több réteg pollera, szoknya. La Pazban kezdődött és fejlődött ki. Ez az öltözködés a város hagyománya is. Ez az öltözködési stílus az ajmara nők etnikai azonosításának részévé vált, ők pedig büszkén felemelték a kultúrájukat és megtartották. Ez egyébként egy élő kultúra, mert a fiatalok meg a halászsapkát emelték be ehhez a ruhához. A cholita stílus ma az indián nők jogainak is jelképe, ugyanis őket nemcsak a spanyolok hanem a macho latin kultúra is elnyomta.
A choliták voltak a társdalom alján, ők voltak a rabszolgák rabszolgái. Ma az élet minden területén küzdenek a jogaikért, és bátorságot öntenek a többi indián nőbe is, hogy álljanak ki magukért. Itt olyan egyszerű dolgokért is meg kellett harcoljanak, hogy focizhassanak vagy bármilyen más sportot űzhessenek. Deszkás choliták szevasztok! Hegymászó choliták, jó, hogy itt vagytok!
