Képzeld el, hogy egyedül függeszkedsz egy 600 méteres sziklafal közepén, minden biztosítás nélkül, miközben azon töprengsz, vajon eltévedtél-e!
A kötéllel való mászás elsősorban fizikai erőfeszítést igényel – ha elég erős vagy és kitartó, képes leszel végig feljutni. Ezzel szemben a szabad mászás leginkább mentálisan jelent hatalmas kihívást. Bár a fizikai terhelés hasonló, annak tudatában kell nyugodtnak maradni, és közben a maximumon teljesíteni, hogy egy apró hiba is végzetes lehet.
Kevés sport létezik a világon, amelynek kimenetele ennyire végletes lehet, azonban a free solo – vagyis a kötél és biztosítás nélküli mászás – kétségkívül ilyen. Ez az extrémsportok csúcsa, ahol az ember szándékosan élet-halál helyzetbe hozza magát, ahol kizárólag a saját kezei és lábai jelentik az egyetlen védelmet a végzetes zuhanás ellen.
Ahogyan minden hegy és sziklafal egyedi, úgy minden mászás is eltérő mértékű veszélyt rejt magában. Bár a falakat meg lehet ismerni, a mozdulatokat memorizálni, itt egyetlen apró hiba is végzetes következményekkel járhat. A fegyelem és a kitartó gyakorlás önmagában nem készít fel a váratlan helyzetekre és a kiszámíthatatlan eseményekre. A szikla nem egy gondosan karbantartott sportpálya, ahol egy gondnok bácsi rendszeresen ellenőrzi a biztonsági feltételeket.
A cikkben szereplő nehézségi fokozatok az Észak-Amerikában elterjedt Yosemite Decimal System (YDS) besorolása alapján kerültek megadásra. Ez a rendszer 1-től 5-ig osztályozza az útvonalakat nehézségük szerint, ahol a sziklamászás az 5-ös kategóriába tartozik. A sziklamászó útvonalakat (azaz az 5-ös főcsoportot) tovább bontják 1-től 15-ig terjedő alosztályokra, amelyeknél a/b/c/d betűjelöléssel finomabb különbségek is megadhatók. Ez a betűs alosztás 5.10-es fokozattól kezdve lép életbe (például: 5.10a, 5.10b, 5.10c, 5.10d), ahol az „a” a legkönnyebb, míg a „d” a legnehezebb adott szinten belül.
A laikusok számára elég annyit tudni, hogy ezek a fokozatok mindegyike kixxxott nehéz, és mindegyik másképp jelent kihívást.
A biztosítás nélküli szabad mászásra tökéletesen illik a kifejezés: halált megvető bátorság.
Ugyanakkor ez nem csupán merészség, hanem egyfajta vakmerő hazardírozás az élettel.
Itt nincs második esély – a zuhanás mindig ott leselkedik a háttérben.
Vessünk egy pillantást néhány legendás helyszínre és ikonikus szabadmászóra, akik valóban a legkeményebb sportolók közé tartoznak – vagy tartoztak, míg éltek.
1. Freeride az El Capitanon
Helyszín: Yosemite, USA
Mászó: Alex Honnold
Év: 2017
Ezzel a döbbenetes bravúrral Alex Honnold egy csaknem 915 méteres gránitfalon küzdötte fel magát a sziklamászás abszolút elitjébe. Mindössze a saját kezeit és egy marék krétaport használt, semmi mást. A legendás mászás után Honnold elárulta, hogy a 5.13a fokozatú szakasz jelentette számára a legnagyobb kihívást. Hat éven keresztül készült rá, hosszú ideig még önmagának sem merte bevallani, hogy valóban meg akarja csinálni.
Alex Honnold elképesztő teljesítményét a National Geographic is megörökítette a világhírű „Free Solo” című dokumentumfilmben, amely természetesen helyet kapott a legjobb hegymászós filmekről szóló cikkünben is. Honnold nemcsak rendkívüli mászó, hanem sajátos személyisége is hozzájárul legendás hírnevéhez – fanyar humora és szarkasztikus megjegyzései éppúgy védjegyévé váltak, mint elképesztő bátorsága.
Hogyan sikerült neki a bravúr? „Csak azt csináltam, amit általában, csak ezúttal nem használtam kötelet.” – mondta.
Érdemes a saját szavait idézni, hogy megértsük, mi is történik ilyenkor:
„914 méter mászás több ezer kéz- és lábmozdulatot jelent, amit nagyon nehéz memorizálni. Rengeteg mozdulatot bevéstem puszta ismétléssel. Az elmúlt évtizedben legalább ötvenszer megmásztam az El Capitant biztosítással. Keresnem kellett egy olyan útvonalat, amely megismételhetőnek tűnt. Memorizálnom kellett minden egyes mozdulatot. Biztosnak kellett lennem benne, hogy mélyen belém ivódott, mert itt nincs lehetőség hibázásra. Nem akartam azon gondolkodni, hogy vajon jó úton haladok-e, vagy hogy a legmegfelelőbb fogást választottam-e. Mindennek automatikusan kellett működnie. Emellett a terep is komoly kihívást jelentett. A kiszámíthatatlansága hatalmas veszélyforrás. Óvatosan ellenőriztük a köveket, és amelyeket lazának találtunk, azokat hátizsákba pakolva leeresztettük. Most képzeljék el, milyen abszurd és nehéz érzés lehet naponta többször, akár 457 métert mászni egy kövekkel teli hátizsákkal.”
A mászás végére, így emlékezett:
Nem voltak repedések, amikbe kapaszkodhattam volna – csak a sziklafal apró hullámai egy szinte teljesen függőleges felületen. Az életemet a cipőm és a sima gránit közötti tapadásra kellett bíznom. Óvatosan egyensúlyoztam, apró mozdulatokkal lavírozva a kis tapadási pontok között. Aztán elértem egy lábtámaszt, amiben nem igazán bíztam. Két nappal korábban gondolkodás nélkül ráléptem volna, de akkor biztosítva voltam. Most viszont túl kicsinek és csúszósnak tűnt. Nem hittem, hogy megtart, ha teljes testsúlyommal ránehezedem. Megfontoltam egy másik lépést a szikla széle felé – de az még rosszabbnak tűnt. Próbáltam a távolabbi lábammal helyezkedni, de az sem adott nagyobb biztonságérzetet. Elkezdtem pánikolni.
Hallottam, ahogy az emberek vidáman nevetgélnek a csúcson felettem. Bárhol szívesebben lettem volna, mint ott, azon a ponton. Nyomorult hülyének éreztem magam. Az elmém ezerfelé cikázott. Tudtam, mit kell tennem, de túlságosan féltem megtenni. Csak annyit kellett volna tennem, hogy ráállok a jobb lábamra. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végül rászántam magam. Megtettem. Felálltam a jobb lábamra – nem csúsztam meg, nem zuhantam le. Ez jelentette a végét a legnehezebb szakasznak. Szóval elindultam a csúcs felé. Általában, ha valaki egy ekkora falat megmászik, kötelekkel és felszereléssel érkezik, a turisták pedig álmélkodva gyűlnek köré, hogy közös fotót készítsenek. Én viszont egyszerűen csak felbukkantam a peremen – félmeztelenül, lihegve. Feszült voltam, de ügyet se vetettek rám.
Levettem a szűk mászócipőmet, és elindultam lefelé, amikor néhány ember megállított.
»Mezítláb túrázol? Ez nem semmi! Hardcore vagy, tesó.«
Túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy elmagyarázzam. Inkább csak hagytam, hogy úgy gondolják, egy eltévedt túrázó vagyok, aki véletlenül túl közel merészkedett a szikla pereméhez.”
2. Cerro Fitz Roy
Helyszín: El Chalten, Patagónia, Argentína
Mászó: Jim Reynolds
Év: 2019
Alex Honnold El Capitan falán végrehajtott free solo-ja új szintre emelte a szabadmászást. Két évvel később Jim Reynolds a patagóniai Cerro Fitz Roy megmászásával újabb mércét állított fel, bizonyítva, hogy az emberi határokat mindig tovább lehet feszegetni. Ha valaha próbáltad felhúzni magad tízszer, képzeld el, hogy ezt ezerszer kell megtenned – természetesen néhány rövid szünettel. És ez még csak egy a megannyi technikai és fizikai kihívás közül, amellyel egy ilyen mászás során szembesülnöd kell.
A monumentális Cerro Fitz Roy Patagóniában nem csupán egy hegy – ez egy emberevő óriás. Zord időjárása, technikailag rendkívül összetett falai és kiszámíthatatlan körülményei miatt a világ egyik legkíméletlenebb mászóhelye. A néhai Dean Potter még 2002-ben megmászta a Cerro Fitz Royt biztosítás nélkül, de a leereszkedéshez köteleket használt – ami egyesek szerint nem tekinthető teljes értékű free solo-nak. Eddig Jim Reynolds az egyetlen hegymászó, aki ezt az elképesztő teljesítményt véghez vitte – segítség, biztosítás és külső támogatás nélkül, oda-vissza.
A falmászóknak rendíthetetlen magabiztosságra van szükségük – a kétely ugyanis a félelem kapuja, és itt nincs helye a félelemnek. Ugyanakkor ez hazárdjáték az óvatossággal, amely maga az életveszély. Jim Reynolds meglepően őszintén beszélt erről a mentális küzdelemről.
„Soha nem éreztem úgy, hogy bizonytalan vagyok, de sikoltoztam, kiabáltam, hogy feltüzeljem magam, és hogy teljes összpontosításomat arra irányítsam, hogy a lefelé mászást a lehető legprecízebben hajtsam végre” – mondta Reynolds a mászás után.
„Amikor a bázisra értem, szó szerint azt mondtam magamnak, hangosan: Szép munka, Jim. Szép munka.”
Rendben, Jim – csak maradj életben. Dean Potter is hitt magában.
3. Separate Reality
Helyszín: Yosemite, California, USA
Mászó: Wolfgang Gullich
Év: 1986
Ez a szikla ikonikus túlnyúlásáról híres – egy veszélyes kiszögellés, amely egy repedés fölött fekszik, 200 méterrel a Merced folyó felett. Az első, aki biztosítás nélkül meghódította, Wolfgang Güllich volt, ezzel elindítva a free solo „(mini)lavinát”. Ez a mászás idővel igazi trófeává vált a szabadmászók számára – egy kihívás, amelyet olyan legendás mászók is beadtak, mint Heinz Zak, Dean Potter és Alex Honnold.
A csúcsra érve Güllich így fogalmazott:
„Hirtelen az a benyomásom támadt, hogy ez nem egy szerencsejáték az életemmel; szubjektíven nem érzem veszélyesnek. A halál gondolata az, ami megtanít az élet értékelésére.”
Bizonyos értelemben ez a tökéletes szólómászás. Mindössze öt ember teljesítette eddig. Az első mozdulattól kezdve teljes elkötelezettséget követel, és egy szürreális befejezéssel zárul: fejjel lefelé, lábbal előre kell megérkezni a végpontra. A világ bármely pontján ez a mászás a legmagasabb besorolásba esne. De hozzá kell tenni egy sötét tényt: Güllich már nincs köztünk, és az öt mászóból ketten szintén életüket vesztették.
4. Widow’s Tears
Helyszín: Yosemite, USA
Mászó: Vitaliy Musiyenko
Év: 2016
Ez a gigantikus, 305 méter (1000 láb) magas jégfal csak ritkán alakul ki, de 2016 újév napján a természet megteremtette a lehetőséget. Az ukrán születésű, Kaliforniában élő hegymászó, Vitalij Musijenko nem hagyta veszni a pillanatot – mindössze egy pár jégcsákánnyal robogott fel rajta, teljesen egyedül.
Később bevallotta:
„Tudtam, hogy ez egy ritka lehetőség. Csak arra vágytam, hogy megmásszam az útvonalat. Ha akkor a bázison találtam volna egy csapatot, akik hajlandók lettek volna velem kötélen mászni, valószínűleg csatlakoztam volna hozzájuk. De mivel nem volt senki, így egyedül megcsináltam.”
5. Cnoc na Mara
Helyszín: Donegal, Írország
Mászó: Iain Miller
Év: 2016
Az Ír-tenger fölé 100 méter magasan emelkedő Cnoc na Mara nemcsak a mászás terén jelent kihívást, hanem egyben egy tengeri kaland is. Mielőtt egyáltalán megpróbálnád meghódítani, először ki kell evezned a nyílt vízre, hogy egyáltalán elérd a sziklát. Először 2008-ban mászták meg, és azóta is kevesebb, mint harminc ember volt képes teljesíteni ezt a kihívást.
A szólózás után Iain Miller így nyilatkozott:
„Tíz évembe telt, mire eljutottam a megfelelő mentális állapotba ehhez a mászáshoz – és még azt is fontolgattam, hogy végül nem egyedül csinálom meg.”
Egy rövid összefoglalót itt láthattok a mászásról. A szépség a magányos mászásban átadható valamennyire így is.
6. Chiaro di Luna
Helyszín: Fitzroy Massif, Patagónia, Argentína
Mászó: Brette Harrington
Év: 2016
Brette Harrington amerikai sziklamászó és alpinista – és nem mellesleg az egyik legkiemelkedőbb női mászó a világon. Nemcsak új alpesi útvonalak kidolgozásáról ismert, hanem arról is, hogy azokat elsőként és szabadon meg is mászta. A Fitz Roy Patagónia egyik ikonikus hegye, amelyet a 23 éves kaliforniai Brette Harrington elsőként hódított meg szabadmászással. A 762 méteres (2500 láb) fal, amelynek nehézségi besorolása 5.11a, nemcsak technikai, hanem mentális szempontból is életveszélyes kihívás.
A mászás után így nyilatkozott:
„Nem szeretném ezt az élményt minden nap. Ez túl sok lenne. De időnként elképesztő kihívás megnézni, hol vannak a teljesítőképességünk határai.”
Ez a mászás nem csupán egy kiemelkedő sportteljesítmény, hanem az egyik legmenőbb free solo, amelyet egy nő valaha véghez vitt.
Ez talán lekicsinylőnek tűnhet, de valójában épp az ellenkezője – hiszen még a legtapasztaltabb férfi mászók számára is elképesztően nehéz kihívásról van szó.
Mindenki számára figyelemre méltó teljesítmény, és azon kevés free solo-mászások egyike, amelyet Patagónia hatalmas hegyein hajtottak végre. 10/10.
7. Cayan Tower
Helyszín: Dubai, Egyesült Arab Emírségek
Mászó: Alain Robert
Év: 2015
Ez a 75 emeletes épületmászás messze nem volt hétköznapi. A világ legmagasabb városi szabad szólóját Alain „Spiderman” Robert hajtotta végre, mindössze 1,5 óra alatt.
A szólómászás élő legendája több mint 25 éve kezdte pályafutását sziklafalakon, és már a korai időkben történelmet írt. Az egyik „legőrültebb szabadmászást” akkor teljesítette, amikor a buoux-i La Nuit du Lézard falon végrehajtotta az első 8b free solo mászást – amely a maga korában elképesztően magas szintet jelentett. Azóta számos ikonikus épület falain is végrehajtotta bravúrjait:
Sears Tower (Chicago)Petronas Towers (Kuala Lumpur)Burj Khalifa (Dubai).
Mivel a hatóságok rendes körülmények között nem adnak engedélyt ilyen veszélyes csúcstámadásokra, Alain Robert sajátos módszert dolgozott ki: hajnalban, titokban megjelenik az adott felhőkarcoló aljában, majd egyszerűen nekiindul a mászásnak. Ez az illegális megközelítés természetesen nem marad következmények nélkül. Számos országban letartóztatták, miután sikeresen elérte a csúcsot rendre a rend éber őrei vártak rá.
Sok mászása nem ad lehetőséget a pihenésre, miközben több óráig is eltarthat.
Alain Robert, az élő „Pókember”, amit művel, egyfajta érdekes keveréke a meditációnak és az exhibicionizmusnak. De érdemes megjegyezni, hogy a ’90-es években ő volt az egyik legerősebb free solo sziklamászó a világon.
Ha valaki azt állítaná, hogy Alain minden idők legjobbja, nehéz lenne az ellenkezőjét bebizonyítani. Karrierje során elképesztő utakat mászott meg, legyen szó természetes sziklafalakról vagy hatalmas felhőkarcolókról.
A legnagyobb fegyverténye pedig az, hogy még mindig él. A róla szóló portré cikünket ITT olvashatjátok.
8. Via Attraverso il Pesce
Helyszín: Marmolada, Dolomitok, Olaszország
Mászó: Hansjörg Auer (RIP)
Időpont: 2007
Ez a 850 méteres emelkedő egy hal alakú rést tartalmaz, amely az útvonal nevét adja, és egyben az egyik legnehezebb szabadmászási kihívásként tartják számon. Általában egy teljes napig tart, még felszereléssel is. Hansjörg Auer azonban ezt kevesebb, mint három óra alatt teljesítette – minden biztosítás nélkül.
A mászás után így nyilatkozott:
„Néhány napra volt szükségem, hogy teljesen megértsem, amit elértem. A csúcson teljes ürességet éreztem, és egyben elképzelhetetlenül szerencsésnek is tartottam magam.”
Sokan ezt a mászást az El Capitan ellenpontjának tartják, amelyet Alex Honnold tett híressé. Ami azonban igazán rendkívülivé teszi az „Il Pesce” mászást, az nem csupán a nehézségi szintje, hanem a bonyolultsága. Az összetett mozdulatsorok és a technikai kihívások teszik ezt az utat vitathatatlanul az egyik legnehezebb multipitch falmászássá, amelyet valaha teljesítettek.
9. Kommunist
Helyszín: Schleierwasserfall, Wilder Kaiser, Tirol, Ausztria
Mászó: Alexander Huber
Év: 2004
2004-ben a bajor származású Alexander Huber egy 5.14a besorolású mászással új szintre emelte a szabadmászás világát. Bár a cél „csak” 10 méterrel volt a talaj felett, ez semmit sem von le a teljesítmény súlyából – hiszen mindenféle leesés elleni védelem nélkül hajtotta végre.
Huber addig dolgozott az útvonalon, amíg tökéletesen nem uralta, és teljesen biztos nem lett a mozdulataiban. A mászás után így fogalmazott:
„Meg voltam győződve arról, hogy nem fogok leesni. De sosem lehet tudni 100 százalékosan. Ez a potenciális veszélyforrás mindig is az alpinizmus és a hegymászás része volt.”
Ez a mászás a valaha feljegyzett legnehezebb szólótechnikai teljesítmények közé tartozik, éígy kihagyhatatlan egy ilyen listáról.
A szabadmászás – de valójában bármilyen mászás – érdekessége, hogy az osztályzat nem mond el mindent. A testalkat, a rugalmasság és az egyéni adottságok kulcsszerepet játszanak. Egy 190 cm magas mászó nagyobb távolságokat tud átfogni, könnyebben elérhet egy fogást, míg egy 170 cm-es mászónak teljesen más stratégiát kell alkalmaznia. Hasonlóképpen, aki spárgába tud ereszkedni, más lehetőségekkel dolgozhat, mint aki nem.
Maga Huber is elismerte, hogy Alain Robert „La Nuit Du Lézard” című szólómászása – amely „mindössze” 5.13c besorolású – sokkal lenyűgözőbb volt. Ez is mutatja, hogy a puszta nehézségi fok nem minden, a mászás összetettsége és a kockázatvállalás legalább ilyen fontos tényezők.
10. Lover’s Leap
Helyszín: Lake Tahoe, Kalifornia.
Mászó: Dan Osmond
Év: 1997
A kaliforniai születésű Dan Osman kivételes technikai tudása, valamint mentális és fizikai felkészültsége lehetővé tette, hogy olyan útvonalakat teljesítsen free solo-ban, ráadásul elképesztő sebességgel, amelyek még a biztosítással mászók számára is kihívást jelentettek. Legikonikusabb teljesítményei közé tartozik a Bear’s Reach nevű útvonal a kaliforniai Lover’s Leap sziklán, amelyet 4 perc 25 másodperc alatt mászott meg. Ez a sebességi mászás egyik legemlékezetesebb pillanata volt, melyet egy videófelvétel is megörökített.
A következő éveben egy extrém kötélugrás során Osman életét vesztette a Yosemite Nemzeti Parkban. A kötél hibája miatt a zuhanás végzetesnek bizonyult.
Közel két évtizeddel később Osmond előtt tisztelegve Alex Honnold is vállalkozott a kihívásra. Végül szinte azonos időeredménnyel teljesítette a legendás mászóútvonalat.
+1 Eiger /North Face
Helyszín: Svájc
Mászók: Ueli Steck és Dean Potter
Dátum: 2008
Európa egyik leghírhedtebb hegyét, ezt a hatalmas mészkő- és jégfalat két legenda is megmászta biztosítás nélkül. Mára már mindketten elhunytak.
Ueli Steck, a villámgyors mászásairól ismert svájci alpinista, a Heckmair Route-ot teljesítette szólóban, amely általában három napig tart, ő azonban mindössze 2 óra 47 perc alatt végigszáguldott rajta. Ezzel szemben az amerikai Dean Potter a világ első freeBASE mászását hajtotta végre az 5.12-es besorolású „Deep Blue Sea” útvonalon. Ő ejtőernyőt vitt magával, hogy a mászás végén egyszerűen leugorhasson a szikláról. Potter azt mondta, hogy „ejtőernyővel befejezni sokkal jobb, mert a free solo végén a nap koronája, hogy csak eldobod magad a szikláról.”
Ez két nagyon különböző stílus volt. Steck télen szólózott jégcsákányokkal, Potter pedig nyáron száraz sziklán. Ez rávilágít arra, hogy mennyire személyes és egyéni lehet a mászás.
Ha Antal Imre Nyomasek Bobóját akarnám idézni, akkor mondhatnám, hogy a free solo mindig is ott lógott a levegőben. A nyolcvanas évektől kezdve ezek a szuperemberek egyre durvább és nehezebb útvonalakat hódítottak meg – olyan sziklafalakat, amelyeket még felszereléssel is emberpróbáló kihívás megmászni.
Azt nem mondhatjuk, hogy a free solo tömegsport lett, hiszen még a legnagyobbak is folyamatosan baleseteket szenvednek. Inkább azt lehet mondani, hogy nagyobb médiafigyelmet kapott, és a világ egyre jobban felfigyelt ezekre az elképesztő teljesítményekre.
A listánkon szereplő mászók közül négyen sajnos már nincsenek köztünk. Nem szeretnék mélyebben belemenni az egyes tragédiákba – volt, aki véletlen balesetben, volt, aki természeti katasztrófa következtében, és volt, aki túlzott önbizalmának áldozataként vesztette életét. Egy azonban biztos: ez egy veszélyes sport, amely maximális koncentrációt igényel. Felnőtt emberek viszik vásárra a bőrüket – és mindezt passzióból.
Egy dolgot viszont nem lehet elvenni tőlük: ezek a mászók valóban nagy sportemberek, különleges karakterek. A mászás pedig nem csupán sport, hanem az egyik legjobb legális drog. Ha bárki kedvet kap hozzá, mindenképpen kösse be magát – úgy is elképesztően nehéz lesz, nyugi.
Ahogyan Sterczer Hilda hegymászó is mondta:
„Az életet nem megúszni kell, hanem megélni. Úgy eltölteni, hogy nyomot hagytunk. A hegymászót azért nem értik az emberek, mert ő nem akarja megúszni, sőt, ki is hívja a sorsot maga ellen azzal, hogy elébe megy a nehézségnek.”
