„Csak annyit egyél, amennyi jól esik. Ne siess, senki sem veszi el előled.” Hányszor, de hányszor hallottunk ezeket az intelmeket a családi ebéd közepette, ám a versenyevők világában mind csupán üres lózungnak számít. A lényeg, hogy lehetőleg be ne hányj, mert akkor viszont vesztettél.
Ha tényleg az vagy, amit megeszel, akkor Joey Chestnut nagyjából 76 darab hot dognak vallhatja magát. Az „Állkapocs” művésznéven nyomuló Chestnut profi gyorsevő, vagyis abból él, hogy alkalomadtán rengeteg ételt és ezzel töméntelen kalóriát pusztít el megadott idő alatt.
A most 39 éves kaliforniai férfi valódi sztárnak számít a tengerentúlon, ahol amúgy is nagy presztízse van az efféle zabálásoknak. Még saját szövetsége is van a nagyevőknek; az 1997-ben alapított Evőversenyek Nemzetközi Szövetsége (IFOCE) azért jött létre, hogy globális versenynaptárt, valamint egységes szabályrendszert alkosson. Céljuk továbbá, hogy az evőversenyeket felemeljék a cirkuszi látványosságok sorából, noha a műfaj gyökerei pontosan odáig nyúlnak vissza. Fesztiválokon, állami ünnepeken nem telhetett el úgy egyetlen valamirevaló délután sem, hogy néhányan rosszullétig nem ették magukat, hogy aztán később önfeledten adjanak ki magukból mindent enyhe hasfájás és szerény pénzjutalom kíséretében.
Az Evőversenyek Nemzetközi Szövetsége minden erejével azon van, hogy ezt a fajta vásári jelleget sportosabb formába hozza. Nemzetközi megmérettetéseket szerveznek, melyeket a legnagyobb tévécsatornák közvetítenek élőben, nem ritkán több millió nézőnek. Versenyzőik mindeközben szépen keresnek, habár ez nem könnyű pénz, ezért igenis megdolgoznak, sőt, inkább megszenvednek. Az egyébként New York-i székhelyű szervezetnek még világbajnoki öve is van – ezt stílszerűen Sárga Mustárövnek hívják. A fentebb említett Joey Chestnut a regnáló bajnokuk, eleddig tizenöt alkalommal védte meg a címét, és mivel egyelőre jól bírja gyomorral, valószínűleg nem mostanában fog lemondani róla.
Olcsó marketingfogásból rangos világbajnokság
A Sárga Mustárövet nem osztogatják viszont csak úgy. Ahhoz, hogy valaki behúzza, meg kell nyernie a minden év július negyedikén, azaz a Függetlenség napján megrendezésre kerülő Nathan’s Famous nemzetközi hot dog evő versenyt, melyet először 1972-ben tartottak meg. Hivatalosan. A gyorsétteremlánc akkori PR-osa, Mortimer „Morty” Matz ködös sztorival indította útjára az erőpróbát, miszerint 1916-ban a Coney Island-en található egységük előtt négy jóravaló bevándorló egy hot dog evő verseny keretein belül döntötte el egymás közt, hogy melyikük a nagyobb hazafi. Végül egy Jim Mullen nevezetű férfi győzedelmeskedett, habár erről semmiféle tényleges bizonyíték nem maradt fenn, mint ahogy arról sem, hogy innentől egyetlen megszakítással mindig tető alá hozták volna a viadalt. Matz éppenséggel ezt állította, igaz, 2010-ben megszólalt a lelkiismerete és egy interjúban elismerte, hogy valójában csak kitalálta az egészet, hogy a lehető legnagyobb felhajtást csapja az eseménynek. Ekkor azonban már minden mindegy volt, a promóter kiengedte a szellemet a palackból, a verseny a hazafiasság fokmérőjeként került be a köztudatba.
Az ember és a hot dognak csúfolt virslis buci
Chestnut nem mellékesen tavaly megdöntötte saját világrekordját: tíz perc leforgása alatt, 76 hot dogot gyűrt le Nathan’s-nél. Szó szerint.
Teljesítményére tudósok is felfigyeltek, egy bizonyos James Smoliga pszichológus, pszichoterapeuta kutatásában vetette össze az „Állkapocs”, illetve korábbi bajnokok eredményeit. Végül arra a megállapításra jutott, hogy Chestnut hamarosan elérheti az emberi teljesítőképesség csúcsát, ami szerinte 84 darab virslis buci lehet. Van még tehát hova fejlődni, bár a tanulmányból az is egyértelműen kiderül, hogy az evőversenyek résztvevői lényegesen többet fejlődtek az elmúlt évek alatt, mint bármely más sport képviselői.
Bizony, az evőgépek komoly felkészüléssel vágnak neki az aktuális szezonnak. Rendszeresen
edzik az állkapcsukat, illetve tágítják a gyomrukat. A szürke hétköznapokon kínosan figyelnek
a kalóriabevitelre és a kardióra, míg a versenyek előtt szabályosan éheztetik magukat,
hogy a nagy napon aztán mindent (is) be tudjanak lapátolni.
„A 21. század egyik legismertebb sportikonja, Takeru Kobayashi”
Chestnut egyeduralkodása előtt kvázi minden Takeru Kobayashi-ról szólt. A magát csak szimplán falóharcosnak aposztrofáló japán férfi volt, hogy fél óra alatt elpusztított 9 kiló rizsgolyót, vagy 10 perc alatt 41 homáros tekercset. Cseppet sem válogatós, 15 perc alatt bever 8 kiló marha agyat, de malachúsos zsemléből 12 perc alatt simán letol vagy százat. Kobayashi gyomrát, edzés gyanánt káposztával és vízzel tágítja, verseny közben egyedi faló-technikát használ; állandóan tekergeti a felsőtestét, ezáltal könnyebben tudja letuszkolni nyelőcsővén a falatokat, mindeközben megállás nélkül Sprite-tal és 7up-pal puhítja az ételt a szájában. Meglehetősen groteszk látványt nyújt, viszont a módszer sikerre vezető. Korábban, 2001-2006 között, folyamatosan az ő derekán feszült a Sárga Mustáröv, ám aztán felbukkant a jó Joey a színen…
Mind közül a legtüzesebb (egy) menyecske
Izzadás, csuklás, hányás és gyomorgörcs – csak néhány enyhébb biológiai, fiziológia folyamat, melyben részünk lehet, ha pokolian csípős chilipaprikát majszolunk. Nem feltétlen kellemes elfoglaltságról van szó, mégis egyre népszerűbbek a chilievő versenyek, illetve kihívások világszerte. Anniyban ellenben feltétlen különböznek a klasszikus evőversenyektől, hogy itt nem a mennyiség és a gyorsaság, hanem a kapszaicin és a Scoville-skála játssza a főszerepet. Előbbi az az alkaloid, mely a chili csípősségét adja. A kapszaicin a hő- és fájdalomérzékelő receptorainkra hat, leginkább a száj nyálkahártyájánál fejti ki áldásos tevékenységét, de később, a wc-n ülve is okozhat kellemetlen perceket. Túlfogyasztása esetén akár órákat. (Egy nagyobb dózis simán ki is ütheti az embert, mintha mondjuk kábítószerezett volna.)
A Wilbur Scoville által kidolgozott Scoville-skála pediglen a chilipaprikák erősségét méri, úgynevezett SHU mértékegységben. A viszonyítás kedvéért; egy magyar hegyeserős kábé 1500-2500 Scoville-nyi kapszaicint tartalmaz, a chilievőversenyek gyakori belépőjének számító Jalapeno meg 6-8000 SHU-nak felel meg. Messze a legerősebbnek a Carolina Reaper számít, amely a 2 200 000 SHU értéket is súrolhatja.
Chilievésben egy nő viszi a prímet, méghozzá Shahina Zeenat Waseem, aka UK Chilli Queen személyében. Amajdszáz győzelmet számláló veretlen világbajnok a chili challenge-ek nagyasszonya, holott kimondottan filigrán alkattal bír. Mondjuk, cefetül bírja a csípőset is – az alábbi videón 105 Carolina Reapert burkol be együltő helyében.
