Sose felejtem el ahogy vonszolom magam az akkori Moszkva téren a Káplár és a Fáraó között azon morfondírozva, hogy egy ekkora csomóponton miért nincs több vendéglátóegység ahol a fiatalok találkozni tudnak. Hát finoman szólva nem volt. Leszámítva a Gentry pub rövid, de annál fényesebb tündöklését, kétségbeesetten telt az ifjúságunk kocsmák után caplatva. Jó, persze volt még a Két lyukú a Széna téren és még egy hasonló a Hattyú utcában, de ha ezekre a helyekre be is mentünk az a végső elkeseredés jele volt. Persze jó oldala is volt a dolognak, nagyon könnyű volt megtalálni mindenkit mobil hiányában is. Öt-hat éve elképedve gondoltam bele egy mai belvárosi fiatal életbe, ahogy a neki tetsző fiút próbálja utolérni a negyvennyolcadik helyen.
Szerencsére valami hasonló kezd kialakulni Budán is, de Budához híven turisták nélkül. De nem kell aggódni, hogy valakit nem találunk meg, először is annyi hely még nincs, másodszor az Élesztő Teraszról mindent látni. Az összes fát felülről, a házak között megbújókat is melyekről azt sem tudtad, hogy ott vannak. És persze minden járókelőt is, hogy hova is megy és kikkel. Fantasztikus. Ilyen leskelődő hely lett volna régen, mennyi fölösleges kört megspóroltunk volna.
Az Élesztő Terasz a Mammut II. tetején van, egy igen hangulatos helyen. 40 fokban is jól éreztem magam. Körülbelül tíz percenként kaptam egy harminc másodperces hideg permetet, ami még jól is esett. Persze nem nekem szánták, hanem a teraszt szegélyező nádaknak, melyek ennek köszönhetően biztos, hogy nagyon gyorsan meg fognak nőni. Kellemes zene szólt, nem az tipikus lift zene amitól vagy elalszol, vagy felvágod az ereidet, hanem az eggyel ritmusosabb fajta. Ez este rockra vált, tudtam meg az üzletvezetőtől, Jimi Hendrix és Ramos megy és ehhez hasonlók.
Aki nem szereti az eredeti Élesztőre emlékeztető hosszú sörpadokon ülni, mint ahogy én sem, az szerencsére leülhet székekre is, támlás székekre. Tapas tálat ettem és bár nem voltam éhes az utolsó morzsáig elpusztítottam, jó kenyér, jó sonka, sajt és remek olíva bogyó. Ígéretük szerint a konyha is hamarosan bekapcsolódik az ellátásba, és sokkal több mindent lehet majd enni.
De a lényeg persze a sörökön van, a kínálat természetesen hozza a Trafó melletti legendás Élesztőben megszokott színvonalat. Méltó leányvállalata lesz ez az új hely az ipari stílusú és szintén remek hangulatú anyakocsmának, de komoly esélyt látok arra, hogy le is pipálja.
Mangós sört ittam és utána light lagert mindkettő nagyon jó volt és más, mint a megszokott. Van itt mindenféle sör pils-től IPÁ-ig, gluténmentes és ínyenceknek való is. Meg természetesen natúr borok, gin, vodka, rum, whisky, tequila és ezerféle limonádé, ha valaki csak a társaság kedvéért jönne. Lampionok a nádak között és már ötkor sokan voltak a 40 fok ellenére is, biztos vagyok benne, hogy komoly nyüzsgés van este mikor már égnek a fények és igazi bárrá változik, skybárrá, ha úgy tetszik.
