Álmodban ártatlan – Tom Waits életrajzi könyv egy mindenki számára érdekes olvasnivaló.
Ha csak egy könyvet olvasol el Tom Waits-ről, akkor az a Mac Montandon által szerkesztett, Dányi Dániel fordításában, a Cartaphilus kiadónál 2006-ban megjelent Álmodban ártatlan című legyen az. Mondjuk csak ez az egyetlen magyarul megjelent Tom Waits-könyv. Szerencsére ez jó. Vagyis sokkal jobb, mint bármilyen más zenész monográfia, amit olvastam. Annyira jó, hogy komolyan mondom akkor is el kell olvasnod, ha nem ismered vagy nem szereted Tom Waits zenéjét
Nem fogok én itt passzióból zenészmonográfiákat ajánlgatni. A Tom Waits életét interjúkban
végigkövető könyv minden laikus számára izgalmas olvasmány. Egyszerűen azért,
mert Tom a világ legjobb nyilatkozója. Az interjúadás Maradonája.
Ő egy utolsó humanista (ezt értheted kétértelműen, mert imád így fogalmazni) egy reneszánsz ember, aki megáll, hogy elgondolkozzon a hazugságok iránti vonzalmán, a mosogatás boldogságán, rácsodálkozik az élet apró kis örömeire. Mint például amikor éjszaka nyáron nyakig vagy a testhőmérsékletű tengerben vagy egy tóban, és hirtelen súlytalanul leszel a nagy fekete űrben. Mindenki próbálja ki!
Az ember aki, nem interjút ad, hanem stand-upot
Az interjúk során Waits gyakran elkerüli a személyes életével kapcsolatos kérdéseket és apróságokat dob be, de annyira szellemes, hogy simán felléphetne stand-up komikusként is. Nyugi nem lövőm le a könyv sztorijait. Csak ha nem ismernéd Waits-et, tudd nem véletlenül írtam, hogy hatalmas aranyköpés-bemondó.
Mit gondoljunk arról az emberről, aki szerint a legjobb képessége, hogy képes mélyrehatóan megvitatni egy olyan könyvet, amelyet soha nem olvasott. Waits úgy jellemezi a saját hangját, mint „amikor eszel és homok kerül a szendvicsbe”.
„Nincs problémám az italozással, kivéve ha nem tudok inni.”
„Nincs ördög, csak Isten van, és néha részeg.”
„Mindenki, akit szeretek, vagy meghalt, vagy nem érzi jól magát.”
„Utálom Disneylandet. Ez az, ami előkészíti a gyerekeinket Las Vegas mániára.”
– Mit gondolsz a tökéletes boldogságról?
TW: A boldogság soha nem tökéletes.
– Mit tart a leginkább túlértékelt erénynek?
TW: Őszinteség.
– Milyen alkalmakkor hazudsz?
TW: Kinek van szüksége alkalomra?
Szóval kevés ember van, aki élből ilyeneket válaszol vissza, az egyikük Tom.
Magát egy „lázadók ellen lázadó lázadónak”, életét pedig egy „folyamatban lévő performansz művészeti kísérletnek” tekinti. Ezekről a mondatairól tudni kell, hogy utál interjút adni, és általában szívatja a riportert, ha az nem elég okos, hogy felvegye a kesztyűt.
Tom Waits a zenéről
„Hát, olyasmit azért nem akarok csinálni a stúdióban, amit a színpadon ne lehetne reprodukálni. Alapvetően minden ócskásnál kapható hangszerekkel dolgozom… Van egy bandám, bennük megbízom. Olyan, mintha lenne egy csapatnyi embered, akik képesek bankot rabolni vagy szükség esetén női ruhákba öltözni. Ők jelentenek mindent… Nem tudom ezt egymagam csinálni.
Tom Waits zenéjét elemezni egy külön cikk tárgya kéne, hogy legyen, a bluestól kedzve a folkrock, amerciana, jazz, sanzon, varieté-elemek, sok minden keveredik a zenéjében. Maga is nagy újra és újra megújuló. Hetvenes évekbeli érzelmes hangvételű dalait és nyolcvanas évekbeli jellegzetes kocsmazenéjét a kilencvenes évektől kiszámíthatatlan zenei kísérletezés váltotta fel.
Amerikai kritikusok általában megjegyzik, hogy egy sajátos világítótorony. „Egyedülálló hangot
képvisel az amerikai zene radarján, úgy gondolom, hogy Waits, Edward Hopper festővel együtt,
az amerikai elszigeteltség két nagy ábrázolójának egyike.”
Zenéjének sokszínűségére jellemző, hogy az „alternatív” és a „folk” kategóriájában is nyert Grammy-díjat. Ja igen, és még rock-kategóriában is volt Grammy-jelölése. Tom egy ilyen fazon, mindig van egy ász a kabátzsebében.
Amikor Grammy-díjat nyert a legjobb alternatív album kategóriában (Bone Machine), a hírre reagálva Waits azt mondta Jarmusch-nak: „Alternatíva minek? Minek az alternatívája vagyok? Mi ez a baromság, hogy alternatív? Nehogy már a nagy kiadók által generált mesterséges popzene legyen a mérce. A Pepsinek a whiskey nem alternatívája.”
A zenei eszközök terén is széles a játéktér. Olyan homályos és egyedi készítésű hangszerekkel rendelkezik, mint a Chamberlin Music Master 600 (1960-as években gyártott analóg szintetizátor) és egy fotonklarinét (!?). Erre Waits azt mondta „Ennek olyan a hangja, mint egy billentyűs homár, aki tábortűzön hal meg.”
„Minden hardverelemet csodálni kell hangzásbeli tulajdonságai miatt: vasvillák, tojásverők, feszítővasak, kandallórácsok, lapátok, üllők, betonacélok, szemetesek. Ezek cinek, dobok, hangzások. Mind csodálatos játék.”
Sok saját hangszert is csinált: wc-ülőkéből kasztanyettát, de a kedvencem, egy 4 köbméteres fémdobozt (szemétlerakónak szánták) alakított át „Strata Dumpster” (más néven „Dumpstalele”) hangszerré. Egy fél méteres lyukat vágott az egyik oldalába, és hét zongorahúrt feszített át rajta, és két hegesztett híddal rögzítette. A húrokat lehet pengetni, vagy hajlítani. A hangot úgy írja le, mint „vonatszerű és hatalmas, mint egy úticéllal rendelkező szemétűrhajó.”
Sok érdekességet olvashatsz a zenei dolgairól, én a nem annyira ismertet jegyezném meg, hogy nagy punk és hiphoprajongó is. Eleve adott ki albumokat az Epitaph és Anti punkkiadónál, Pogues-rajongó, és szerepelt egy Ramones tribute albumon is. A Ramones is dolgozott tőle fel számot. A hiphopból a gengszter és az okos rapet is kedveli. Kool Keith-szel van közös száma.
MF Doom és Aesop Rock-rajongó. Aesop Rock-nak van is egy Tom Waitsre huzalozott remix albuma. A Real gone albumán meg beatboxol is. Kérdés mit nem csinált.
„Az éjszakai élet, a szegénység és a bűnözés iránti lírai érdeklődést érzek.”
Kritikusai szerint megjátssza, túltolja ezt a vagabund karaktert. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, olvasd el az életrajzi könyvét. Heroinista barátnő és balhék, van ott minden. 1977 májusában Waits-et és közeli barátját, Chuck E. Weisst letartóztatták, mert egy kávézóban rendőrökkel verekedett, aztán felmentették őket, miután a védelem nyolc tanút állított elő, akik cáfolták a rendőrök beszámolóját az esetről. A könyvben ezt a sztorit részletezi, hát vannak benne húzós részek.
Szituációkat kell teremtened ahhoz, hogy írhass róluk, ezért az öntörvényűség állandó állapotában élek.” – mondta fiatalabb korában. Ez pontosan nem tudom mit jelent, de mindenesetre érdekes.
Tom Waits a színész
Ami nincs eléggé kidomborítva a könyvben, hogy Tom nem egy zenész, aki a híressége miatt cameozik filmekben, hanem legkésőbb a Jim Jarmush-os Down by Law (Törvénytől sújtva) óta színészként is számon tartják. Egy Robert Altman nem fog egy zenészt szerepeltetni a filmjeiben, ha nem jó színész. Minimum ötven filmben kapott kisebb-nagyobb szerepet. Utoljára a Buster Scruggs balladája, és Licorice Pizzában láthattad. Coppola esete speciális, mert rajongója. Sokan nem tudják, de Oscar-jelölést kapott One from the Heart (Coppola) filmzenéjéért. A Short Cuts (Rövidre vágva) Altman film miatt pedig Golden Globe-on és a Velencei Filmfesztiválon is nyert, mint epizódszereplő. Fun fact: Winona Ryder a gyerekeinek a babysittere volt, mielőtt híres lett volna.
Tom Waits=antireklám
„A munkám természetellenes felhasználásai a reklámok… olyan, mintha egy tehén tőgyét varrnák az arcom oldalára. Fájdalmas és megalázó.”
1988 novemberében pert indított a Frito-Lay chips ellen, mert egy színész a hangját utánozta a Doritos reklámozására. Előtte persze Tomot kérték fel, de nemet mondott. Utána meg utánozták őt. Waits 1992-ben megnyerte az ügyet. 2,6 millió dolláros kompenzációt kapott, ami nagyobb, mint az összes korábbi albumából származó zenei bevétele együttvéve. Ez sokat elárul az amerikai kultúrafogyasztásról is, ahol hatszoros platina album eladásokat produkálnak olyan előadók, akiknek a neveit én sem tudom már, csak ebben a cikkben összegyűjtöttem.
Évekkel később illegális zenefelhasználás miatt az Audit és az Opelt is beperelte, de a tőlük elnyert pénzt már jótékony célra ajánlotta fel.
Waits wallás
Tom Waits-nek nem sima rajongói vannak, hanem kultusza van. Ahhoz képest, hogy a magyar közönség mennyire nem ismeri, az angolszász kultúrában egy ikonikus figura. A mainstream kereskedelmi sikerek hiánya ellenére Waits számos zenészre hatással volt.
2015-ben a Rolling Stone „Minden idők 100 legnagyobb dalszerzője” listáján az 55. helyre került.
Egészen érdekes, hogy kik is kedvelik. Waits összebarátkozott Sylvester Stalloneval, Coppolával, Nicolas Cage-el. Jarmusch Waits-et „a melankólia hercegének” nevezte. A magukat Waits-rajongóként jellemező hírességek közé tartozik Johnny Depp, John Oliver, Jordan Peterson, a színész Colin Firth.
A zenészek kedvenc zenésze
Nagyon sok dalszerzőt és zenészt inspirált, köztük Rod Stewart és Bruce Springsteen, Keith Richards, Steve Vai, Elvis Costello egészen megragadó stílusban beszélnek róla. Rod Stewart, Springsten, Ramones, dolgozta fel számait. Keith Richards gitározott több Waits számban. De a lista tényleg elképesztő: Joe Strummer a Clash punk rockegyüttesből a rajongója, Michael Stipe az R.E.M.-ből, Frank Black, Pixies, James Hetfield. Bob Dylan, aki nagy hatással volt az ifjú Waits-re, kijelentette, hogy Waits volt az egyik „titkos hőse”.
A norvégiai Oslóban évente megrendezik a Tom Waits pub-crawl maratoni futást (akarom mondani ivászatot), amelyre minden év májusa körül kerül sor, mintegy ezer versenyző részvételével.
2011 márciusában beválasztották Waits-et a Rock and Roll Hall of Fame-be. A díj átvételekor kijelentette: „Azt mondják, nincsenek slágereim, iszok, és nehéz velem dolgozni… mintha ez rossz lenne.”
Tom Waits egy zenész, aki valószínűleg humoristaként és színészként is megállná a helyét. De elsősorban az egyik utolsó bárd, szomorú bohóc, aki gyógyít a dalaival, ami a bluesból indul ki.
Erről így beszél Tom: „A blues olyan, mint egy bolygó. Ez egy hatalmas téma. Nem hagyhatja figyelmen kívül azt a hatást, amelyet az egész zenei kultúrára gyakorolt és gyakorol. Ez egy fa, amelyre mindenki fel van akasztva és lengedez a szélben. E nélkül nem tudom, hol lennék. Kitörölhetetlen és nélkülözhetetlen.”
És így énekeli:
„Az egyetlen dolog, amit láthatsz, az minden, ami hiányzik belőled.
Gyere le a keresztről, legalább használhatjuk a fát.
A világ nem az otthonom, csak átutazom.”
A többit elolvashatod a könyvben. Igen, ez még mindig egy könyvajánló.
