Amennyiben létezik valamiféle hegymászó titkos társaság, Jimmy Chin ott minden bizonnyal előkelő helyet foglal el. Ám ebben a székben a harsány mondatok helyett a tettek beszélnek, melyek az ő esetében a világ legkíméletlenebb hegyein forgatott, lélegzetelállító sportdokumentumfilmek formájában öltenek testet. Mielőtt azonban jobban belemerülnénk abba, hogyan vált a modern outdoor kultúra egyik legismertebb arcává, érdemes megnézni a 2001-es K7 expedícióról készült felvételeket – ITT. A húsz évvel ezelőtti képsorok és a mai, fesztiválokat és díjátadókat megjárt filmjei között közötti különbséget zongorázni lehetne.
Jimmy Chin függőleges világa
Jimmy Chin neve ma már nemcsak a hegymászó közösségben cseng ismerősen. Profi alpinistaként, extrém sízőként, fotográfusként, filmrendezőként és íróként is letette a névjegyét. Expedíciókról és hegymászókról készített képei, riportjai és filmjei olyan rangos médiumokban jelentek meg, mint a National Geographic vagy a New York Times. Az igazi nemzetközi áttörést első könyve, a There and Back: Photographs from the Edge jelentette számára, amely 2021-ben vált bestselleré. Ebben nem csupán lenyűgöző fotókat mutat be, hanem a világ legveszélyesebb és leglátványosabb hegyein szerzett élményeit is megosztja az olvasóval. És persze ott a Free Solo, ami örökre beírta nevét a filmtörténetbe, melyet feleségével, Elizabeth Chai Vasarhelyivel közösen rendezett. Ez a 2018-as alkotás, amely Alex Honnold kötél nélküli mászását mutatja be a Yosemite Nemzeti Park El Capitan sziklafalán, Oscar-díjat nyert.
Mindez annak tükrében kiváltképp érdekes, hogy Jimmy Chin kezdetben nem is fotográfusként vált ismertté. Több mint húsz éven keresztül a The North Face sportolójaként járta a világ hegyeit profi hegymászóként és sízőként. A fényképezőgép kezdetben inkább útitárs volt, mint hivatás, sőt fiatalként még a szörf is jobban vonzotta, mint a fotózás. Ám a hegyek és a dokumentáció iránti szenvedélye fokozatosan egy új irányba terelte: a kamera lencséjén keresztül is képes volt ugyanazt a szenvedélyt és küzdelmet megmutatni, amit a sziklafalakon és a hómezőkön, vagy adott esetben a hullámok között átélt.
2006-ban például Kit és Rob DesLauriers társaságában részese volt az első sikeres amerikai lesiklásnak a Mount Everest csúcsáról – egy olyan bravúrnak, amelyet a világ alpinista közössége döbbenten, ugyanakkor elismeréssel figyelt.
Chin emellett megmászta a Himalája egyik legrettegettebb csúcsát, a Merut is, amelyről később a Meru című saját dokumentumfilmje született. Nemcsak alpesi mászóként, hanem sziklamászóként is jelentős teljesítményeket tudhat magáénak – az El Capitan falain éppúgy otthonosan mozgott, mint a Karakorum gleccserein.
Meru Official | Official Trailer (2015)
Hegymászó-karrierjében számos további ikonikus csúcs is szerepel, ráadásul sziklamászóként is kiemelkedőt nyújtott, otthonosan mozgott az El Capitan legendás falain éppúgy, mint a Karakorum jeges gleccserein. És bár sokáig a mászócipő és a hágóvas volt számára a legfontosabb eszköz, végül mégis a kamera másik végén kötött ki. Ám itt sem „csak” fotós lett: a hegymászás drámáját, szépségét és veszélyét olyan formában tette láthatóvá, amely korábban ismeretlen volt a széles közönség számára.
Tetézve a paradoxonok sorát, Jimmy Chin a minnesotai Mankatóban nőtt fel, könyvtáros szülők gyermekeként. Édesanyja és édesapja mérnöki pályára szánta, így gyerekkorában inkább a könyvhegyek megmászására buzdították, semmint valódi csúcsok meghódítására. Ám Jimmyben már korán felülkerekedett a természet iránti vágy: a városi élet szabályai helyett a vadon szabadságát kereste, és ez a vonzalom később alapjaiban formálta életútját. Tudatosan úgy alakította döntéseit, hogy minél több időt tölthessen a szabad ég alatt, a hegyek ölelésében.
Az egyetem elvégzése után – szülei rosszallása ellenére – a klasszikus „dirtbag” életmódot választotta, vagyis vándorló, szinte szerzetesi létben élő hegymászóvá vált. Ha érdekel ez a világ, lásd cikkünket Fred Dirtbag Beckeyről ITT. Pusztán egy random pillanatnak köszönhette, hogy a fotózás végérvényesen az élete részévé vált. Egy alkalommal, amikor a hegyoldalban bivakolva töltötte az éjszakát, kölcsönkérte mászópartnere fényképezőgépét, és készített néhány felvételt. Ezeket később egy magazin megvásárolta – 500 dollárt fizetett értük, és ezzel gyakorlatilag elindult Chin fotós karrierje. Hamar kiderült, hogy a sikerének titka nem pusztán abban rejlik, hogy jó érzéke van a képkészítéshez. Igazi erőssége abban állt, hogy tapasztalt hegymászóként olyan helyekre is eljutott, ahová a legtöbb fotós soha nem tudna – és onnan is képes volt képeket hozni.
A kamera előtt, mögött és után
Jimmy Chin 1999-től kezdve rendszeresen szervezett expedíciókat a pakisztáni Karakoram-hegységbe – abba a rideg, monumentális világba, amely a Föld legkeményebb mászóterepének számít. Ezek az utak nem csupán sportteljesítmények voltak, hanem egyben tanulóévek is, amelyek megalapozták későbbi filmes és fotós karrierjét.
2002-ben felkérték, hogy csatlakozzon a National Geographic egyik nagyszabású expedíciójához, amelynek célja a tibeti Chang Tang-fennsík átszelése volt, külső támogatás nélkül. Ez az óriási, kietlen fennsík a világ egyik legelszigeteltebb területe, ahol a végtelennek tűnő jégmezők és szélfútta síkságok próbára teszik még a legtapasztaltabb kalandorokat is.
Chin később így emlékezett erre az útra: „2002-ben expedíciót vezettem a tibeti Chang Tang-fennsíkra, Északnyugat-Tibetbe. Conrad Anker, Rick Ridgeway, valamint a néhai Galen Rowell társaságában 275 mérföldet gyalogoltunk minden külső támogatás nélkül, hogy megtaláljuk a chiru, a tibeti antilop titkos ellési helyeit. Ez az állat a kihalás szélére sodródott, mivel a belőle készített shahtoosh sálak iránti kereslet drámaian megnőtt. Huszonöt napnyi menetelés után, szinte az utolsó pillanatban, rátaláltunk a csapatra – közvetlenül azelőtt, hogy megkezdődött volna az ellés.”
2003-ban Stephen Koch számára már csak egyetlen csúcs hiányzott a legendás Seven Summits teljesítéséhez. Az előző hat hegyet snowboarddal a hátán mászta meg, hogy lefelé a hegyről a siklás örömével tegye teljessé a kihívást. Az Everest esetében azonban merészebb tervvel állt elő, mint valaha: az északi falon akarta végrehajtani a mászást, majd onnan snowboarddal ereszkedni. Az útvonal a Japán kuloárt kötötte volna össze a Hornbein kuloárral – az egyik legveszélyesebb, technikailag legkeményebb vonal a hegyen.
Ráadásul mindezt alpesi stílusban tervezték: kiegészítő oxigén, rögzített kötelek és előre kiépített táborok nélkül. Ez a megközelítés a tiszta mászás esszenciáját képviseli, ugyanakkor a kockázatokat is a végletekig fokozza. Jimmy Chin is részese lett a vállalkozásnak – és majdnem az életébe került. Egy hatalmas lavina zúdult rájuk, amely hajszál híján mindkettőjüknek végzetes lett. Csak a szerencsének és a pillanat tört része alatt hozott döntéseiknek köszönhették, hogy életben maradtak.
2004 májusában Jimmy Chin újabb mérföldkőhöz érkezett: feljutott a Mount Everest csúcsára, méghozzá két legendás hegymászó, David Breashears és Ed Viesturs társaságában. Az expedíció után különleges lehetőség adódott számára: Stephen Daldry rendező mellett dolgozott asszisztensként, és részt vett az Everest című film forgatásán. Ez a munka újabb kaput nyitott számára a filmkészítés világában, ahol később saját útját találta meg.
Egy évvel később, 2005-ben Chin ismét Ed Viesturs oldalán indult útnak, ezúttal az Annapurnára – arra a hegyre, amely hírhedten a legveszélyesebb az összes nyolcezres közül. Viesturs sikerrel járt, ezzel teljesítve életcélját: oxigénpalack használata nélkül mind a tizennégy, 8000 méternél magasabb csúcsot megmászta. Chin nem csupán tanúja, hanem aktív résztvevője is volt ennek a történelmi expedíciónak, és természetesen megörökítette a pillanatokat, amelyek a hegymászás történetének kiemelkedő fejezetévé váltak.
Kronológiai sorrendben haladva, 2006 októberében a már fent említett Kit DesLauriers és Rob DesLauriers társaságában lesíeltek a Mount Everest csúcsáról.
2007 májusában Jimmy Chin ismét az Everest felé vette az irányt, ezúttal az Altitude Everest Expedíció tagjaként, melynek keretében megpróbálták rekonstruálni George Mallory és Sandy Irvine 1924-es, tragikusan végződő útját az északi oldalon. Ez a vállalkozás nem csupán mászás volt, hanem időutazás is: a modern mászók saját eszközeikkel próbálták megérteni, vajon Malloryék elérhették-e valaha a világ tetejét.
Egy évvel később, 2008-ban Chin ismét Conrad Anker és Renan Ozturk társaságában állt kötélbe, ezúttal a Himalája egyik legrettegettebb és legkülönösebb hegyformációján, a Merun. A hegy egyik oldalsó ága, a 460 méter magas, omladozó gránitpenge faláról kapta a beszédes nevét: Cápauszony. A Meru maga „csak” 6660 méter magas, de hírhedt arról, hogy mennyire könyörtelen: technikailag szinte lehetetlen, időjárásban kiszámíthatatlan, és pszichésen is végletekig próbára teszi a mászót. A trió 19 napot töltött a falon, minden gramm élelmet és felszerelést magukkal cipelve. A csúcstól mindössze száz méterre azonban vissza kellett fordulniuk – a kimerültség, az időjárás és a rájuk leselkedő veszély összessége megálljt parancsolt. Bár a kísérlet kudarcba fulladt, a próbálkozás legendává vált: a hegymászók közössége számára világossá vált, hogy a Cápauszonyt megmászni nemcsak alpinista bravúr, hanem szinte emberfeletti teljesítmény.
2011 októberében Jimmy Chin, Conrad Anker és Renan Ozturk visszatért a Himalájába, hogy újra megpróbálják a Meru legendás Cápauszony útvonalát. Ezúttal sikerrel jártak: több mint egy évtizednyi próbálkozás és kudarc után végre elérték a csúcsot, és ezzel beírták magukat a hegymászás történetébe. Az expedícióról készült film, a Meru, 2015-ben került a mozikba, és hatalmas visszhangot váltott ki: nemcsak a technikai mászás keménységét mutatta meg, hanem azt a mentális és érzelmi erőt is, amely ahhoz kell, hogy valaki kitartson a lehetetlennek tűnő cél mellett.
2017-ben Chin és Anker új kihívást választottak, ezúttal az Antarktiszon. Queen Maud Land jeges vidékein egy addig feltáratlan útvonalat nyitottak meg a Farkasagyar táborhoz (Wolf’s Fang), új fejezetet írva a sarkvidéki alpinista történetek közé. Az expedíció különlegessége, hogy az Antarktisz rideg, szélfútta hegyein a mászás minden lépése extrém körülmények között zajlik, ahol a hideg és az elszigeteltség legalább akkora kihívás, mint maga a szikla.
2020-ban Chin ismét visszatért a kontinensre, ezúttal Conrad Anker, Jim Morrison és Hilaree Nelson társaságában. Az expedíció során egyetlen nap alatt megmászták, majd lesíeltek a Mount Vinsonról, az Antarktisz legmagasabb csúcsáról. A csapat kevesebb mint 48 órát töltött a hegyen – egy olyan gyors és letisztult vállalkozás keretében, amely a hegymászás új szemléletét tükrözte. Ezt követően megpróbálták ugyanezt megismételni a kontinens második legmagasabb hegyén, a Mount Tyree-n, ám a fokozódó lavinaveszély miatt vissza kellett fordulniuk.
Ezek önmagukban is lenyűgöző teljesítmények lennének, ám Jimmy Chin történetében van egy további csavar: legalább annyira kiemelkedő filmes, mint hegymászó. Nem egyszerűen arról van szó, hogy feljut olyan helyekre, ahová más talán sosem tenné be a lábát, és ott „kattintgat” pár képet. Chin a filmezésben is elérte a legmagasabb csúcsokat – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az alpinista világ keménységét és szépségét nem pusztán megörökíti, hanem művészi szinten képes elmesélni, és ezzel egy teljesen új dimenziót nyitva a hegymászás dokumentálásában.
How Jimmy Chin Creates His Films
Chin és Chai
Jimmy Chin filmes pályája szinte észrevétlenül indult el, miközben továbbra is a hegyekben élt. 2003-ban Rick Ridgeway mentorálásával már operatőrként dolgozott a National Geographic televízió Deadly Fashion című műsorán, amely a természet kizsákmányolásának sötétebb oldalát mutatta be. Néhány évvel később ismét operatőrként vállalt szerepet, ezúttal Chris Malloy oldalán a 180° South című dokumentumfilmben. A film egy Patagóniába vezető expedíció történetét meséli el, amely egyszerre szól kalandról, környezettudatosságról és arról az életformáról, amely Jimmyhez mindig is közel állt: a természetben való teljes elmerülésről. Ezek a projektek fontos állomásokat jelentettek: nemcsak technikai tudását csiszolták, hanem megerősítették abban is, hogy a filmezés nem kiegészítője, hanem szerves része lehet annak az életnek, amelyet a hegyekben él.
180° South HD | Official Trailer
Chin és Chai
Nem véletlenül kapta a fejezet a „Chin és Chai” címet. Jimmy Chin pályafutásának igazi nagy korszaka akkor érkezett el, amikor megismerkedett Elizabeth Chai Vasarhelyivel. Ez a találkozás nem pusztán személyes fordulópont volt, hanem szakmai értelemben is új szintre emelte munkásságát.
Érdemes néhány szót ejteni Chai hátteréről, hiszen ő is figyelemre méltó életművet épített fel. Édesapja, Vásárhelyi Miklós magyar származású egyetemi tanár volt New Yorkban, így Chai kulturális gyökerei több kontinenshez kötődnek. Már első filmje, a Normal Life (2003) rögtön berobbant a dokumentumfilmes világba: a Tribeca Filmfesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilmdíjat. Ezután sem lassított, sorra készítette jelentős társadalmi és kulturális témájú filmjeit Afrikáról és Szenegálról – elég csak a Touba, az Incorruptible vagy a Youssou N’Dour: I Bring What I Love című alkotásaira gondolni. Munkáiban mindig érezhető az a szociális érzékenység és politikai éleslátás, amely erős kontrasztot, ugyanakkor tökéletes kiegészítést jelentett Jimmy sportorientált, vizuális világához képest.
Kettejük kapcsolatában hamar kirajzolódott egy különleges dinamika: Chai határozott társadalmi és kulturális érdeklődése, valamint Jimmy extrém sportokon edződött látásmódja igazi „yin és yang” egységet alkotott. Ez a szimbiózis a filmvásznon is látványosan megmutatkozott: Chai segített Jimmynek abban, hogy a hegymászás történetei ne csupán vizuális bravúrok legyenek, hanem mély emberi, társadalmi és pszichológiai rétegeket is hordozzanak. Jimmy pedig a saját oldaláról a mozgás, a fizikai küzdelem és a természet monumentalitását vitte közös munkáikba.
Jimmy Chin legnagyobb filmes sikereit feleségével, Elizabeth Chai Vasarhelyivel közösen érte el. Első közös nagy dobásuk a Meru volt, amely nemcsak a hegymászó közösségben, hanem a szélesebb filmszakmában is áttörést jelentett. A film a Sundance Filmfesztivál közönségdíját nyerte el, Oscarra is jelölték, és máig etalonnak számít a modern outdoor-dokumentumfilmek között.
Ezt követte a 2018-ban bemutatott Free Solo, amely elnyerte az Oscar-díjat a legjobb dokumentumfilm kategóriában, emellett BAFTA-fődíjat és hét Emmy-díjat is hazavitt. A mozipénztáraknál is történelmet írt: a dokumentumfilm-történelem legnagyobb nyitóhétvégéjét produkálta, végül pedig 29 millió dolláros bevétellel zárta a futását – olyan szám, amelyre ebben a műfajban alig akadt példa.
2021-ben a rendezőpáros újra reflektorfénybe került a The Rescue című dokumentumfilmmel, amely a világot megrázó 2018-as thaiföldi barlangi mentés történetét dolgozta fel. A film feszült, drámai részletességgel mutatta be, hogyan menekítettek ki tizenkét fiút és edzőjüket a Tham Luang-barlangból. A The Rescue a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a People’s Choice Awardot, számos további díjjal jutalmazták, és Oscar-jelölést is kapott.
The Rescue | Official Trailer
Chin és Vasarhelyi első játékfilmje, a Nyad is nagy visszhangot váltott ki. A film Diana Nyad legendás hosszútávúszó történetét meséli el, aki 64 évesen teljesítette a Kubából Floridába vezető, több mint 170 kilométeres óceáni úszást. A főszerepben Annette Bening és Jodie Foster nyújtottak kiemelkedő alakítást. A Nyad bizonyította, hogy Chin és Vasarhelyi a dokumentumfilm világán túl is megállják a helyüket: első játékfilmjükkel is képesek voltak inspiráló, erőteljes emberi történetet vászonra vinni. A filmről készült cikkünket ITT olvashatjátok.
NYAD | Official Trailer
A „Az Ismeretlen széle” (The Edge of the Unknown with Jimmy Chin) című nyolcrészes dokumentumfilm-sorozat 2022. szeptember 7-én debütált a Disney Pluson. A sorozat a világ legextrémebb sportolóinak életébe enged betekintést, bemutatva, milyen fizikai és mentális határokat kell átlépniük a túlélésért és a sikerért. Chin és Vasarhelyi két epizódot rendeztek, Jimmy pedig narrátorként és kommentátorként végig jelen volt a teljes szériában, saját tapasztalataival és nézőpontjával hitelesítve a történeteket.
The Edge of Unknown
Jimmy Chin nem csupán kiemelkedő fotós és filmes, hanem minden ízében kalandor is. Pályája során újra és újra a határokat feszegette – legyen szó hegymászásról, síelésről vagy a filmezés látszólag kevésbé veszélyes világáról. Házassága és családalapítása előtt sokszor vállalt olyan kockázatot, amely másokat talán örökre elriasztott volna. Volt, hogy az Everest falán a társai mentették meg az életét, máskor pedig a kamerával a kezében zuhant a mélybe – mindezekből mégis mindig talpra állt.
Ma már két gyermek édesapjaként más szemmel tekint a világra. De az a szenvedély és elkötelezettség, amely egész eddigi pályáját meghatározta, változatlan: az extrém sportok és a természet iránti szeretet továbbra is az életének középpontjában áll. Chin életműve arról szól, hogy a legnagyobb magasságok és mélységek között is lehet hűnek maradni önmagunkhoz. Ő maga ritkán keresi a hangos szavakat vagy a reflektorfényt. Inkább hagyja, hogy a képei és filmjei beszéljenek helyette. A fagyos hegyoldalakon készült fotók, az Oscar-díjjal jutalmazott dokumentumfilmek vagy éppen a Meru-csúcsán eltöltött napok mind ugyanazt az üzenetet hordozzák: hogy a világ szépsége és brutalitása egyszerre tárul fel azok előtt, akik elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek vele.
