A 4BRO oldal kimondva-kimondatlanul is küldetésének tekinti, hogy megmutassa azokat az alkotókat, akik nem kapnak teret a hazai média fősodrában. A street art sokak számára Banksyvel egyenlő és kész. Másrészről a street art, mint kifejezés trendi lett, mellyel egyesek az életművüket próbálják sminkelni. A púder mögött azonban többnyire csak a hype van.
Ha megpróbáljuk meghatározni, mi is pontosan a street art, ami már nem graffiti, hamar szembesülünk a nehézséggel: lévén ahány alkotó, annyiféle értelmezés. Példának okáért Blu, ROA, Moses és Taps egyszerre képviselik a graffiti hagyományait, ugyanakkor túl is lépnek annak keretein. A valódi különbséget a stílus és az eredetiség jelenti. Padure egyértelműen a graffitiből indult, noha egy ideje már a street art világában alkot. Hitelesen képviseli az utca szellemiségét, amit sok műteremben ténykedő művész leginkább csak imitálni próbál. Igyekeznek a vagányság látszatát kelteni, miközben semmilyen kapcsolatuk nincs az illegalitásból fakadó feszültséggel, a veszélyekkel vagy az adott pillanatban, a városi térben megszülető alkotás energiájával. Padure számára azonban az utca nemcsak ihletforrás, hanem alkotói közeg. Művei az adott pillanatban, élőben születnek, nem csupán elképzelhetőek, hanem valóban működnek az utcán is. Művészete egyszerre letisztult és urbánus, kézi technikákat – élő rajzokat, filcet – alkalmazva hozza vissza a személyesség élményét.
A portugál-román rejtély nyomában
„Senki sem lehet próféta a saját hazájában” – tartja a bibliai mondás. Vile, Odeith és Vhils után most egy újabb figyelemre méltó portugál tehetséget mutatunk be – csakhogy Daniel Padure valójában román származású. Ezzel pedig látványosan feltette Romániát is arra a modern street art magaspolcra, amelyre mi, más közép-kelet-európai országok, még csak törekszünk.
Padure, ahogy az a valódi graffitisekre jellemző, nem tukmálja magát ránk, így kifejezetten nehéz róla információt találni. Csupán annyit tudtam kinyomozni, hogy Daniel Padure az igazi neve (talán). 1985-ben született, jelenleg Portugáliában él és alkot. Művészeti tanulmányait Temesváron végezte, munkássága az illusztráció, a festészet és a street art határmezsgyéin mozog. 2008 óta Portugáliában él, így bátran tekinthetjük őt a román kultúra (nagy) kiskövetének. És igen, ennyire friss, eredeti és izgalmas a román urban art, hogy ilyen alakokat képes kitermelni. Az már egy másik kérdés, hogy Portugáliában több emberhez jutott el
Daniel Padure tökéletes példája annak, hogy a street artnak nem kell feltétlenül rendkívüli részletességgel vagy túlbonyolított kompozíciókkal operálnia ahhoz, hogy hatást gyakoroljon. Munkái első pillantásra talán egyszerűnek tűnnek, de éppen ebben rejlik a trükk: a letisztultság mögött rendkívüli tudatosság és technikai precizitás húzódik. Ez a stílus – a maga visszafogott eleganciájával – valójában egy mesterien kimunkált forma. Nem könnyű ennyire tisztán, pontosan és sallangmentesen rajzolni. Éppen ez teszi különlegessé Padure alkotásait: rajzaiban az élő kézmozdulat, a kézi rajz természetes ritmusa és esendősége jelenik meg, amely minden egyes vonalat átitat.
A mesterséges intelligencia pillanatok alatt le tudná másolni a stílusát, mégsem tudná visszaadni azt az emberi tökéletlenséget és spontaneitást, ami valójában életre kelti munkáit. Rajzai túlnyomórészt – nagyjából 90%-uk – szabad kézzel, filccel készül, gyakran pillanatnyi benyomások alapján, rögtönzésszerűen. Ami épp kijön – és pont ettől válik hitelessé. A tökéletes formai kivitelezés mögött azonban hosszú évek munkája, megannyi elrontott vonal és gyakorlás rejlik. Ez az a folyamat, az a tapasztalat, amit semmilyen technológia nem tud pótolni.
Can U fil(c) it?
Nem kell túlbonyolítani. Egy tusfilc, egy fal, egy papírlap és ess neki. Természetesen ő is készített, falrajzokat, nagyméretű cuccokat, de Padure igazi ereje az emberléptékű rajzaiban mutatkozik meg. Egyszerűen odaáll és rajzol. Sok embernek van valami lefekvés előtti rituáléja, guilty pleasure élménye. Nekem bevallom az, hogy nézem, ahogy rajzol. Egyszerűen csak nézem, és elmerülök benne. Van, amit már 10x is láttam. Utána, mint Kosztolányi „színes tintákról álmodom”.
Padure minimalista, képregényszerű, piktogramokra emlékeztető stílusáról ismert univerzuma „a grafikus önfelfedezés és fantázia utazásán” alapul. Alkotásaiban gyakran jelenik meg szürreális humor – egyfajta belső logika szerint működő világban –, miközben társadalmi kérdéseket is finoman, mégis határozottan érint. Vagy csak egyszerűen szép és esztétikus.
Rajzai monumentális méretben is tökéletesen működnek, és időnként színeket is használ – de még ezek is a kompozíció szerves részeként, kontrasztként jelennek meg. Művészete ma már túlmutat Portugália határain: míg korábban leginkább Lisszabon és Porto városaiban találkozhattunk vele, ma már Miamiban, New Yorkban, Hamburgban és számos más nemzetközi helyszínen is láthatjuk munkáit, legyen szó kiállításokról vagy óriás falfestményekről.
Több cikkünkben viccesen megjegyeztük már: szívesen adnánk művészeti befektetési tanácsokat. Nos, Padure neve már most is szépen cseng a nemzetközi porondon, és jó eséllyel a közeljövőben még inkább fókuszban lesz. Érdemes tőle vásárolni, akár replika nyomatot is.
Külön cikket érdemelne már önmagában az is, hogy a világhírnévre szert tett román művészek – Brâncuși, Ionescu, Cioran – mind külföldön találták meg azt az elismerést, amit hazájukban talán sosem kaptak volna meg. Ahogyan Vasarely vagy Moholy-Nagy sem biztos, hogy itthonról képesek lettek volna eljutni a nemzetközi művészeti színtér csúcsára. Éppen ezért fontos lenne jobban megbecsülnünk a művészeinket – hiszen végső soron ők azok, akik híressé tesznek egy országot. Nem a politikusok.
A közép-kelet-európai régió – Románia, Lengyelország, Csehország, a Balkán – elképesztő tehetségeket adott a világnak, akik mégis sokszor ismeretlenek maradnak nálunk. Pedig lenne mit tanulnunk egymástól, ha már történelmileg és földrajzilag is ennyire közel vagyunk.
A 4BRO-n épp ezért is születnek olyan cikkek, amelyek segítenek felfedezni ezeket a rejtett kincseket. Írtunk már a lengyel Beksiński nyomasztó, mégis lenyűgöző világáról, Yerkáról és az „internet lelkiismeretéről”, Paweł Kuczyńskiről. Ajánljuk a cseh Alois Nebelt és a zseniális Jan Švankmajert is. De foglalkoztunk már a délszláv brutalista emlékművekkel, a spomenikekkel is – ezek nemcsak művészeti, hanem kulturális és történeti szempontból is lenyűgöző alkotások.
Ismerjük meg egymást – ha már egyszer szomszédok vagyunk.
