Az ifjú Indiana Jones kalandjai sorozatban az volt a pláne, hogy Indy minden részben valami világhírességgel találkozott. Már gyerekként is sejtettem, hogy azért annak viszonylag kicsi az esélye, hogy valaki folyton-folyvást egy Nobel-díjasba vagy más hírességbe botoljon. Úgy látszik, a valóság felülírja a legfurcsább elképzeléseket is. A dán Peter Freuchen sarkkutató élete és kalandjai a brazil szappanoperákat is megszégyeníti.
Van itt Nobel-díjas, eszkimó asszony, margarin milliomos bárónő, náci arany, Oscar-díj, szökés börtönökből, és életveszélyes kalandok, felfedezések a sarkkörön innen és túl. Aztán viszonylag kevés emberről neveznek, el aszteroidát, szigetet és fjordot is. Neki ez is sikerült a túlvilágról.
Ha van ember, akire igazán ráillik a „historical badass” kifejezés, az Freuchen.
Tudjuk, hogy az átlagosnál kicsit jobban rá vagyunk csúszva a sarkkutatókra, de a
4BRO a jeges Észak, és a fagyos Dél nagy barátja, és Freuchen élete tényleg filmre illő.
Óriás születik
Főhősünk 1886-ban látta meg a napvilágot Lorentz Peter Elfred Freuchen Rasmussen néven. Barátai leginkább mégis inkább Chennek szólították. Már akinek engedte, ugyanis kereken két méter magas volt, ami a századelőn még szembetűnőbbnek számított.
Freuchen sarkkutatóként és íróként vált ismertté, noha tevékenysége sokkal szerteágazóbb volt. A 20. század számos nagyobb eseményéhez kapcsolódott ilyen-olyan módon.Élete mintha egy élő történelemkönyv lenne.
Tudományos körökben alapvetően arról ismert, hogy Knud Rasmussennel közösen megalapította az észak-grönlandi Thule állomást, valamint számos jelentős sarkvidéki expedícióban vett részt. Ami ezen kívül történt, az maga Chen teljesen őrült élete. Önéletrajzában meséli, hogy anyai nagyapja hajóskapitányként Dél-Amerikában csempészkedett, és ennek köszönhetően Freuchen szülei már egy virágzó vállalkozást örököltek. Ez ugye az „első milliót ne kérdezd” klasszikus esete volt. 1904-ben Koppenhágában kezdett orvosi tanulmányokat, de hamar kiderült, hogy nem illik a patinás egyetem világába. Ezt később így kommentálta egyik könyvében: „Vadászösztöneim első áldozatai az oktatóim voltak. A többi diák a tanároktól félt, de a tanárok tőlem tartottak.”
Ami azt illeti, tanulás nem igazán ment jól neki, a futball azonban annál inkább. A csapatban szoros barátságot kötött Niels Bohr-ral és bátyjával, Haralddal. Kevesen tudják, hogy a későbbi Nobel-díjas fizikus, Niels Bohr, akkoriban komolyan játszott egy klubcsapatban. De milyen is volt ez a csapat, ahol fizikusok, matematikusok és orvostanhallgatók is rúgták a bőrt? Röviden: jó! Az Akademisk BK, teljes nevén Akademisk Boldklub, közismertebb nevén AB, legendás dán labdarúgócsapat. Az AB egészen az 1960-as évekig Dánia egyik legjobb klubja volt, 1967-ig összesen kilenc alkalommal nyerték meg a bajnokságot. Jelenleg a másodosztályban szerepelnek.
Ennek a csapatnak volt a kétméteres óriás a kapusa, de még nála is nagyobb sztori Niels Bohr öccse, Harald August Bohr, aki nemcsak kiváló matematikus és fizikus volt, hanem olimpiai ezüstérmes labdarúgó is, a dán válogatott tagjaként. Méghogy buták a focisták! Vagy mégis?
Miután megszerezte a baccalaureatusi oklevelét, Freuchen nem folytatta tanulmányait, hanem szülei tudta nélkül jelentkezett minden lehetséges sarki expedícióra. Ezzel kezdetét vette az utazások és kalandok kora, amely végül is élete végéig tartott.
Jég veled
Végül felvételt nyert a tragikus sorsú Ludvig Mylius-Erichsen vezette grönlandi expedíció tagjai közé.
Az expedíció Ludvig Mylius-Erichsen vezetésével 1906-ban indult Grönland északkeleti részére. Freuchen, a híres meteorológus Alfred Wegener, a kontinensvándorlás elméletének későbbi megalkotója mellett dolgozott segédként. Tulajdonképpen két különálló utazásról volt szó: először egy előzetes grönlandi expedíció során szerezték be a kutyákat és a felszerelés egy részét, majd 1906-ban kezdetét vette az igazi kaland a sziget nagyrészt feltérképezetlen északnyugati partjainál. Mylius-Erichsen és néhány társa az egyik útjukról nem tudtak visszatérni; az olvadó jég miatt hónapokra egy szigeten rekedtek és végül éhen haltak. A felfedező csoport többi tagja hiába próbálta megtalálni őket, végül kénytelenek voltak feladni a keresést és 1908-ban visszatértek Dániába.
Ettől kezdve Freuchen élete olyan volt, mintha egy szenzációhajhász szappanopera forgatókönyvírója alakította volna. Szinte minden közeli barátja vagy egy királyi család tagja, egy excentrikus milliomos, vagy egy híres tudós volt. Többek között megismerkedett Knud Rasmussennel, aki korábban részt vett Mylius-Erichsen egyik expedícióján. Elhatározták, hogy kereskedőállomást létesítenek Északnyugat-Grönlandon, és annak bevételéből finanszírozzák majd felfedező útjaikat. A grönlandi születésű Rasmussen később világhírű dán kutató, író és néprajztudós lett.
Közösen dolgozták ki azt a tervet, hogy egy észak-grönlandi kereskedelmi állomást létesítsenek, melynek célja az volt, hogy a sarki eszkimókat méltányos áron lássák el árucikkekkel, valamint feltárják és kutassák a területet. 1910-ben első szállítmányaikkal Észak-Grönlandra utaztak, elhagyva a North Star Bay-ben (Uummannaq) található állomásukat, ahol az előző évben missziós bázist hoztak létre, melyet Thulének nevezték el, utalva az Ultima Thuléra, amely a középkori térképeken az ismert világ határain túli területet jelölte.
Thuléban az átlagos napi középhőmérséklet általában mínusz tizenkét fok. Freuchen a következő évtizedet itt töltötte. Ez idő alatt tökéletesen elsajátította az inuit nyelvet, valamint a grönlandi őslakosok kultúrájának első és legjelentősebb szakértőjévé vált. Feleségül vett egy inuit nőt, akitől aztán két gyermeke született. Később Freuchen egyik unokája, Peter Ittinuar, lesz az első inuit származású személy, akit beválasztanak a kanadai parlamentbe. Ittinuar 1979 és 1984 között a Nunatsiaq választókerület képviselőjeként szolgált a kanadai alsóházban.
Napjainkban Thule az Egyesült Államok egyik légierőbázisának szolgál otthonául, ahol repülőtér, vadászgéppark és komoly radarállomás található, ugyanis itt működik a 12th Space Warning Squadron. Jelentsen ez bármit, leginkább megfigyelést.
Freuchen és Rasmussen összesen hét úgynevezett Thule-expedícióban vettek részt. Az első expedíció során két inuittal együtt átkeltek a jégsapkán, hogy felkutassák az elveszettnek hitt sarki felfedezőt, Ejnar Mikkelsent Kelet-Grönlandon, és feltérképezzék a Peary-csatornát. Mikkelsen végül visszatért a civilizációba – ahogyan azt az „Against the Ice” című film is bemutatja, amelyről mi is írtunk – kiderült, hogy a Peary-csatorna nem létezik. Ez az út körülbelül 1000 km-es utazás volt, amely majdnem az életükbe került. Azonban bebizonyították, hogy szárazföldön nem lehet átkelni Alaszkába. Clements Markham, az angol Királyi Földrajzi Társaság elnöke, az expedíciót „a kutyák által valaha végrehajtott legkiválóbb kutatásnak” nevezte.
Freuchen az utazásról, valamint egyéb kalandjairól személyes beszámolókat írt, melyek a Vagrant Viking (1953) és az I Sailed with Rasmussen (1958) című könyveiben jelentek meg.
Freuchen számos szinte őskori vadászexpedícióban vett részt az inuitokkal, akik kis csónakokban, íjakkal, lándzsákkal és szigonnyal vadásztak rozmárokra, bálnákra, fókákra és jegesmedvékre. Egy ilyen vadászat során Freuchen puszta kézzel ölt meg egy farkast, bár ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Expedícióin eljutott Szibériába, Kanadába, és egyszer még Dél-Afrikába is.
Inuit felesége, Navarana, a nagyobb expedíciók során varrónőként dolgozott, ám hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy elkísérte Freuchent Grönlandon kívülre. Mindketten elkapták a spanyolnáthát, de míg Freuchen európai szervezete képes volt ellenállni a betegségnek, Navarana nem tudott megbirkózni vele, és a járvány áldozatává vált.
Addig jár a korsó a kútra, amíg meg nem fagy
Chen azért rendesen kísértette a sorsot, hiszen Grönland veszélyes körülményei ellenére a legsúlyosabb balesetét Amerikában szenvedte el. Az ötödik Thule-expedíció keretében Freuchen 1921 és 1922 között számos felfedezőutat tett a Hudson-öböl környékén. 1923 januárjában fenn északon, a kanadai Southampton-szigeten -54 Celsius fokot mértek. Hősünk ekkor egy hatalmas vihar közepén találta magát a semmi közepén. Már az is sokat sejtet, hogy a szakálla odafagyott a szánhoz, amit aztán le kellett vágnia. Végül egy gödröt ásott magának, amit idővel a hó teljesen belepett, így kvázi élve eltemetve egy jéggubóban találta magát, amely egyre szorosabb lett körülötte, végül alig tudott megmozdulni. Harminc óra elteltével érezte, hogy vészesen fogy az oxigén. Végül saját kővé fagyott ürülékét kőbaltaként használva apránként áttörte a tömör jégfalat. Ezt követően további három órán át kúszott vissza az alaptáborba, ahol a megpróbáltatásai még nem értek véget. Észrevette, hogy lábujjai elfagytak, és a fagyás tovább terjedt. Végül fogóval és kalapáccsal levagdosta bal lábujjai egy részét. Amikor visszatért a civilizációba, bal lábának egy részét amputálni kellett. Bár a nagy expedíciók számára ezzel véget értek, ez nem akadályozta meg abban, hogy rendszeresen visszatérjen Grönlandra.
Peter Freuchen (1922) Fotó: Arktisk Institut
Hollywood, nácik és egyéb kalandok
1927-ben végül amputálni kellett Freuchen bal lábát, ami alkalmatlanná tette őt további sarki expedíciókra. Az 1920-as években Dániába visszatérve élete szinte szürreális fordulatot vett, mintha egy rossz hollywoodi film forgatókönyvét követte volna. 1924-ben feleségül vette a rendkívül gazdag multimilliomos nőt, Magdalene Vang Lauridsent, a margarin bárónőt, aki hatalmas vagyon örököse volt, mivel rokonai vezették a margaringyárakat, apósa pedig a Danmarks Nationalbank igazgatója volt.
Freuchen olyan nagyra becsült tagja lett a családnak, hogy amikor 1925-ben új folyóiratot alapítottak, őt tették meg főszerkesztővé. A magazin még ma is forgalomban van – ez a leghosszabb ideig fennálló folyóirat Dánia történetében. Ezenkívül álnéven írt egy baloldali lapba, és belépett a szociáldemokrata pártba, ahol képviselőjelöltként is tevékenykedett. Felesége révén olyan kivételes anyagi helyzetbe került, hogy képesek voltak megvásárolni egy kis szigetet, Enehøjét, ahol farmjukon éltek. A gazdaságot egy szakember vezette, míg Freuchen újságíróként, előadóként, filmesként és íróként dolgozott.
Később több mint 30 könyvet írt, köztük önéletrajzokat, regényeket és útleírásokat. Művei humorosak, ugyanakkor mély kapcsolatát tükrözik az eszkimókkal, valamint kritikus nézőpontját az egyházi és világi méltóságokkal szemben.
Freuchen erősen bírálta a keresztény egyházat, amiért misszionáriusokat küldött az inuitok közé anélkül, hogy megértették volna kultúrájukat és hagyományaikat.
Na, de akkor tényleg Hollywood? Tényleg!
Freuchen egyik inuitokról szóló könyvének jogait 1933-ban megvásárolta a Metro-Goldwyn-Mayer. A történet egy inuit harcos sarkvidéki kalandjait meséli el. A film dialógusai teljes egészében inuit nyelven hangzottak el, angol felirattal. Ez egy igazi „ide nekem az oroszlánt” sztori. Freuchen nemcsak a történetet írta, hanem a párbeszédeket is lefordította, tolmácsként dolgozott a forgatáson, továbbá segített a stábnak a túlélésben, sőt, még a film gonosztevőjét, a kegyetlen hajóskapitányt is ő alakította.
A film óriási sikert aratott, és a következő évben elnyerte az első alkalommal kiosztott Oscar-díjat a legjobb vágás kategóriájában. Ide kapcsolódik még egy érdekes jelenet. Az Eszkimó című film premierje alatt Peter Freuchen felkapta, majd a fejéhez emelte és körbeforgatta Leni Riefenstahl náci rendezőnőt, aki egyben a Führer kedvenc filmese volt. Leni Riefenstahl rendkívül megsértődött ezen az incidensen, amely aztán diplomáciai bonyodalomhoz vezetett. A náci Németország elmarasztalta Dániát, mondván, hogy a barbár vikingek nem képesek megfelelően viselkedni. Ezt követően Freuchen könyvei nem jelenhettek meg Németországban.
Kémek a dán sasfészekben
Már a második világháború kitörése előtt Freuchen menedéket nyújtott szigetén a Németországból hajón érkező zsidóknak és egyéb politikai menekülteknek. Faláb ide vagy oda, több alkalommal is összeverekedett az utcán fasiszta szimpatizánsokkal. Dánia német megszállása után aktív szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban: részt vett a külföldön nyomtatott illegális sajtó terjesztésében, angol ejtőernyősöket bujtatott, és zsidókat menekített Svédországba. A Gestapo letartóztatta, de az ellenállás a barakkja falának kirobbantásával kiszabadította. 1943-ban újra elfogták és halálra ítélték, ám Freuchen ismét megszökött, ugyanazzal a módszerrel, bár ezúttal a fél épület ráomlott, de kimentették a romok alól. Ekkor már ő is jobbnak látta elhagyni Dániát, Svédországba menekült, majd az Egyesült Államokba távozott. Itt érte felesége levele, amelyben közölte vele, hogy elválik tőle.
Valami Amerika
Az ember, aki a jég hátán is megél, annak Amerika sem jelenthet akadályt. Válása után mindössze egy évvel feleségül vette Dagmar Cohn divatfotóst. A háború után Freuchen New Yorkban élt, Manhattan szívében, de Connecticutban is volt egy nyári otthona. Elsősorban az ENSZ tudósítójaként dolgozott a dán állami folyóiratok számára, de emellett könyveket is írt. Időközben a filmipar is felfigyelt rá, tanácsadóként és forgatókönyvíróként foglalkoztatták, különösen az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos forgatókönyvek ellenőrzése céljából.
Amerikai évei alatt Freuchen egy igazán szórakoztató történet főszereplőjévé vált: 1956-ban megnyerte a The $64,000 Question című amerikai tévékvízműsor fődíját. Ez az összeg mai értéken nagyjából hétszázezer dollárnak felel meg – valóban tekintélyes summa! A műsor több évtizedes történetében mindössze öt embernek sikerült elvinnie a főnyereményt. Freuchen azért vett részt a kvízműsorban, hogy növelje ismertségét íróként, de ha már ott volt, elvitte a fődíjat is. Érdekesség, hogy a győzelme után könyvei eladásai 100%-kal megugrottak.
Sajnos, Freuchen nem élvezhette sokáig a hirtelen jött amerikai sikert. Utolsó művének, a Hét tenger könyvének előszavát 1957. augusztus 30-án keltezték Noankban. Három nappal később szívrohamban halt meg egy repülőút során. Ha már a föld és a tenger sosem tudta legyőzni, az ég vitte el. Nem lenne méltó Freuchenhez, ha utolsó útjára nem kísérték volna prominens személyiségek. A kis repülőgépen utazott még Bernt Balchen norvég-amerikai repülési úttörő, Sir Hubert Wilkins ausztrál sarkkutató és Donald MacMillan amerikai admirális is. Halála után hamvait Thule közelében, a híres asztal alakú Dundas-hegyen szórták szét. Száz évvel születése után, 1986-ban, róla nevezték el a Freuchen-aszteroidát.
Az 1910-es években ezer kilométert tett meg kutyaszánon a grönlandi jégsapkán, részt vett számos felfedezőúton, és puszta kézzel ölt meg egy farkast. Kétszer is megszökött a nácik halálos ítélete elől, és fogóval amputálta saját üszkös lábujjait. Emellett eljátszotta a főgonoszt egy Oscar-díjas filmben, amely az általa írt könyv alapján készült. Harminc könyvet jelentetett meg, két kalandor klubot alapított, és komoly vitorlázóként is elismerték Dániában. Azt hiszem, erre mondják, hogy színültig töltötte az élet poharát. A csavargó viking kalandjait bármelyik Indiana Jones-film megirigyelhetné. Néha a valóság izgalmasabb, mint a filmek, bár kétségtelenül hidegebb is.
