Andrew Blucha fejében jártunk
ART rovatunkban ezúttal egy rejtélyes figurára esett a választásunk, akinek kilétéről viszonylag keveset tudni, ám művészete – különösen kollázsai és sötét, szürrealista illusztrációi – egy olyan világot tár elénk, amely túlmutat a szavak határain.
A „Metafables” néven alkotó művész képi ábrázolásában gyakran kelti életre Jules Verne 19. századi univerzumának fantasztikus szörnyeit és mitikus lényeit, mindezt ötvözve a régi anatómiai ábrázolásokkal, abszurditással és a viktoriánus kor divatjával. Andrew Blucha a látszólag egymáshoz nem kapcsolódó képek montázsainak mestere, amelyek első pillantásra tán nem illenek össze, mégis különös képzettársításokat ébresztenek a szemlélőben. Valójában a mű benned teljesedik ki – te vagy az, aki összekapcsolja a darabokat, te vagy a híd a jelentések között. Lépj be a fejébe, ebbe a hipnotikus világba, és fedezd fel benne önmagadat!
Szűrt reális
Bár a mesterséges intelligencia és a digitális eszközök térnyerése fenyegetést jelentenek az igazi művészekre, egyben lehetőség is arra, hogy még ragyogóbban tündököljenek. Ha úgy tetszik, Blucha is ennek az áldozata. Mégha számítógéppel is rakja össze műveit, azok mögött nem egy program algoritmusai, hanem az ő egyedi látásmódja rejlik. Kedvencei és egyben legfőbb ihletői Gustave Doré és Roland Topor, így nem meglepő, ha képeit elnézve úgy tűnik, mintha Doré kifinomult stílusa és Topor formabontó ötletei egyesülnének munkáiban.
Annak ellenére, hogy a fősodrású média nem fordít kellő figyelmet az efféle művészeti irányzatokra, a szürrealizmus jelenleg is másod- vagy harmadvirágzását éli. Ráadásul az internetgeneráció korában a kevésbé ismert, vagy akár teljesen névtelen művészek alkotásai is könnyebben eljutnak a közönséghez, ami egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot, mivel egyfelől teret ad a tehetségek kibontakozásának, ugyanakkor megkönnyíti a másolt vagy kevésbé eredeti művek terjedését is. Felmerül a kérdés, hogy mennyi ebben a valódi művészi érték, és mennyi a mások stílusát (Dalít, Magritte-ot) másoló epigon, kultúrgiccs. Valójában mindenre akad példa. Azonban a kollázsművészet szürreális ága szinte megköveteli az egyediséget, a másolók pedig hamar lelepleződnek.
Ha átlapozod a 4BRO ART rovatát, láthatod, hogy a modern szürrealisták külön figyelmet kaptak. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Beto Val, Tiger Tateishi, Pedro Friedeberg, Kiyoshi Awazu, Erik Thor Sandberg, Max Löffler, Julia Lillard, Brian Dettmer – mind különböző módon megdöbbentők, mégis egyformán egyediek. Ezt a sort folytatjuk most Andrew Bluchával.
Andrew Blucha vs. Metafables
Andrew Blucha személye minmáig rejtve maradt, az online térben művészi alteregója, Metafables, veszi át a főszerepet. Kutatásaim során annyit sikerült kiderítenem, hogy lengyel származású, de Londonban él. Tulajdonképpen ő már egy elangolosodott lengyel atyafi. Metafables alteregóján kívül visz más projekteket is, amelyek közül a legérdekesebb a karikatúra művészetét magas szinten művelő Szpilki magazin tematikus rendszerezése és bemutatása. A Szpilki egy lengyel illusztrációkra és karikatúrákra épülő szatirikus lap volt, amelyet Zbigniew Mitzner alapított 1935 decemberében. Ezt követően kisebb-nagyobb szünetekkel, betiltásokkal és megszűnésekkel egészen 1990-ig létezett. 1992-ben Marek Przybylik tett egy kísérletet az újraindítására, de mindössze 13 szám jelent meg, így mindkét újraélesztési kísérlet kudarcba fulladt, a lap pedig 1994-ben végleg megszűnt.
Andrew hosszú évek munkájával építette fel a Metafables nevet, amely immáron nemcsak egy művészi alteregót, hanem egy brandet, arculatot is jelent. Pontosan ez volt a célja: hogy ne csak művészként, hanem egy brand megtestesítőjeként gondoljanak rá. Ezen belül is érezhető egyfajta kettősség, mintha két személyiség – a művész és az üzletember – lakna benne, és mégis harmonikusan megférnek egymás mellett, ha pedig magát Blucha-t is hozzávesszük, talán egy harmadik karakter is kibontakozik.
A Londonban élő művész alkotásaiban visszatérő motívumokként megjelennek a csontvázak, koponyák, misztikus lángok és a viktoriánus divat elemei. Művei sötét, borongós atmoszférát árasztanak, amelyek gyakran szokatlanul ötletes kollázsokból állnak össze. Néha híres festményeket hasznosít újra, ám ezt olyan ügyesen építi be a Metafables univerzumba, hogy szinte észrevehetetlen. Máskor művei pesszimista, nyomasztó képekké válnak, amelyekben az egzisztenciális üresség uralkodik: fekete háttér, amely mintha elnyelné a kis lényeket, vagy emberi fejek, amelyek üres dobozokká válnak – emberi gondolat nélkül, teljesen kiüresedve.
Sokszor egészen érdekes helyekről kap felkérést. Az amerikai gyúrós márka, a Raskol Apparelnek készített Illuminatty 2022 póló grafika akár egy metálos albumborítónak is beillene. A Zero gördeszkamárkának készített lapgrafikái is kiemelkedő színvonalúak. Szinte fáj az ember szíve összekaristolni.
Idén igazán nagyot robbant első, önmagáról elnevezett kiadványával, amelyet szinte minden magára valamit is adó művészeti oldal már szemlézett. Ha van egy rendes, tisztességes, sátánista barátod, akkor az esti temetői keresztdöntögető séták előtt mindenképp mutasd meg neki,
Metafables limited edition
Instagram oldala meglepően népszerű és gót. Bátran ajánljuk nem csak a Hold sötét oldalán tartózkodó lelkeknek.
