Gonz N’ Roses – Gördeszkafilozófia: agyvelőrózsák Mark Gonzales-től és -ről

Miért kell Mark Gonzales-ről írni?
Elsősorban azért, mert még itt van közöttünk, és inspirálóan hat mindenre, ami körülveszi. Egy vibráló, impulzív rajzfilmbe illő figura, aki úgy tűnik, mintha tényleg rajzolva lenne, hiszen rendre megtöri a gravitáció szabályait, és látszatra úgy néz ki, nem akar megöregedni.

Guruló bohóc, agresszív punk, festő, sportember, üzletember és nem utolsósorban kitalátor. Ki is pontosan ő? Ember, aki kitalál dolgokat, leginkább gördeszkatrükköket. Azért kell Gonz-ról írni, mert élő bizonyítéka annak, hogy mi is pontosan a gördeszka. Nehéz behatárolni, nem teljesen sport, játék is és kreatív térhasználat is. Másfelől, aki próbált életében egy ollie-t vagy kickflipet beadni, az tudja, hogy nagyon is sport és iszonyatos sok tudatos gyakorlás van a könnyűnek tűnő trükkök mögött is. A nehezeket konkrétan nem is értem, hogy lehetséges.

Szabályok, megszokások, íratlan törvények mögötti ember
Ha szoktál olyat csinálni, hogy ki akarod venni a sajtot a hűtőből, de nem vágsz belőle, hanem harapsz, és hirtelen ötlettől vezérelve eszel hozzá egy kis lekvárt és kukoricát, amihez megy a majonéz meg a csoki, szalonnával. Ja igen, mit is akartam kivenni? A hűtő közbe nyitva, aztán végül kiveszed az almát és a vajat. Eleve, aki nem eszik csak úgy guggolva néha a hűtőből, az nem fogja érteni Gonzales-t. Tudom van olyan ember is, aki magában azt kérdezte meg, de hát ki tartja hűtőben a vajat és a sajtot? Mondjuk ők lehet eleve a gördeszkát sem értik. Mi ez a bizonytalan mozgó valami?

Amikor megláttam, hogy Gonzales mogyoróvajjal, majonézzel eszi a banánt két szelet kenyér közé téve szendvicsként, rögtön tudtam, hogy értem. Az emberek azt gondolják, hogy valaki direkt csinál ilyen dolgokat, hogy furának tűnjön, amire azt hiszi, hogy menő. De sok olyan dolog van, amit nem mondasz el másnak, vagy nem is tartod fontosnak.

Vannak olyan emberek, akik nem azért vannak különböző színű zokniban, mert egyénieskedni akarnak, hanem pont hogy nem fontos nekik. A zokni egy funkció. Felvettem két darabot belőle, ennyi. Eleve ezen szabályok egy része egy vicc. Oldalakat írnak stylistok olyan dolgokról, hogy a rövid ujjú ing elegáns öltözetben gáz. Mi van? Kit érdekel?! Nincsenek ilyen szabályok. Vagy 5 év múlva lehet ez lesz a trend, és ugyanezen emberek, akik ezt cikinek tartották, majd ennek a stílusossága mellett fognak érvelni. Gonzales számára a szabályok nem azért nem léteznek, mert ő egyénieskedni akar, hanem mert ezek csak útfelfestések. Ha tudsz gitározni, nincs szükséged a húrok alá írt jelekre és beosztásokra.

Sokan megijednek ettől a szabadságtól, figyeld meg, hogy sok emberben valami fura kényszer van, hogy a zebrán is csak a fehér vonalakra lépjen, és sorolhatnám.
Ha valaki lát egy felszabadult embert, akkor rögtön arra gondol, ez biztos drogos vagy megijed tőle. Gonzales impulzív, őrült zsenijében van valami ijesztő is, de ez nem káosz, csak végtelen variáció. Ha nagy mentális para lenne vele, már kiderült volna. Én azt gondolom, hogy nem a gördeszka a lényeg, ha a hullahoppkarikába szeret bele, akkor lehet ma az lenne extrém sport.

A mai cikk szóljon az utcai gördeszkázás egyik atyjáról. A jazzesen szabadstílusú riderről,
aki maga a gördeszkázást bluesnak tartja. Gonz. Mark Gonzales.

Gonzók Gonzról
Na jó, fussuk át az alapadatokat! Gonzales a kaliforniai South Gate-ben 1968-ban született, nemsokára, június elsején lesz 54 éves. A mai napig deszkázik, és nem nyugdíjas szinten.

Gonz 13 évesen lépett be a gördeszkás világba. Tizenöt évesen, Tommy Guerreróval és Natas Kaupas-szal nagyjából egy időben fejlesztgette saját progresszív utcai stílusát.

Gonzales nem az akkori ismert trükköket variálta (azt is persze), hanem egy modernebb, innovatívabb utat választott. Ki a parkokból hozzáállást, a gördeszkázás utcai kontextusban való megközelítését, a freestyle-t, később „utcai gördeszkázásnak” nevezték el. Már 16 évesen a Thrasher magazin 1984-es borítóján szerepelt, a beanplant trükkel. Nem sokkal a Thrasher magazin címlapja után Gonzales csatlakozott a Vision csapatához. Mark aztán megnyerte az 1985-ös Oceanside utcai versenyt, amit azért fontos megnézni, mert láthatjuk honnan robbant hatalmasat pár év alatt maga az utcai vagy freestyle gördeszkázás.

Gonzales az 1991-es Blind Skateboards Video Daysben (amit a Jason Lee cikkben is emlegettünk) megjelenő részével tovább befolyásolta az utcai gördeszkázás fejlődését.

Ma már biztos, hogy ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitászavar) vagy valami hasonlóval diagnosztizálnák, ráadásul diszgráfiája miatt az olvasás nehezen ment. Az iskolában nagyon impulzív volt, fegyelmezési problémák voltak vele. A középiskolát sosem fejezte be, kicsapták. Érdemes az 1985-ös verseny nyilatkozatait a későbbiekkel összehasonlítani, akkor még nem volt a szavak embere. Később azért valószínűleg képezte magát, mert interjúkban értően beszél Miróról, Salingerről (Zabhegyező írója), és egyéb társadalmi kérdésekről.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Amerika egy nyitott befogadó hely, de ez nem ilyen egyszerű, mert egyben egy rendőrállam is. A semmiből és minden ellenére jött létre a gördeszkakultúra. Még a kilencvenes évek elején bőven látszott mennyire értetlenek voltak az államokban is az egésszel kapcsolatban. Kalifornia nem az USA. Deszkásokra rendőrt kell hívni, az a biztos.

Akik kitalálták a gördeszkázást?
A modern utcai gördeszka úttörőjeként ismert Markot 2011-ben a Transworld Skateboarding magazin „Minden idők legnagyobb hatású gördeszkásává” választotta (Tony Hawk és Rodney Mullen után). Ezeket persze maga Gonz is hárítja, kezdve azzal, hogy a gördeszkában túl sok különböző iskola és dimenzió van.

Az biztos, hogy Gonzales híres a határtalan és szeszélyes megközelítéséről, amely tényleg megváltoztatta a gördeszkát. Saját bevallása szerint akkor ő a nem a jövőre gondolt, csak kísérletezett, játszott és az adrenalint hajhászta.

Amerika legnépszerűbb sportja, amit nem az angolszász amerikaiak alkottak meg?
Az utcai gördeszkázás korai korszakára hivatkozva Mike Vallely egy 2007-es interjúban kijelentette: „Akkoriban a világ legjobb utcai deszkásai Mark Gonzales, Jesse Martinez, Tommy Guerrero voltak, akik mindhárman mexikói gyerekek voltak, és Natas Kaupas, egy litván fickó volt, aki Santa Monica tengerpartján élt.” (Tony Alva is félig mexikói, Caballerora meg csak rá kell nézni, Cab versenyzett amúgy freestyle-ban is, az idézett 1985-ös versenyen ott is van.)

Gonzales erre egyébként meglepően átfogóan reagált. „Érdekes felvetés. Bár amikor gördeszkáztam, pont nem a mexikói gyökereimre gondoltam, nem gondoltam közben semmire, csak benne voltam a pillanatban. Úgy gondolom, hogy ennek sok köze van ahhoz az adrenalinhoz, ez egyfajta rúgás, amitől az ember abban a pillanatban nagyon elevennek érzi magát, és még jobban szeretné ezt csinálni. A kulturális részéről és a latinok szerepéről a gördeszkázásban meg azt gondolom, nem véletlenül San Franciso és Los Angeles, és nem Saint Frank, és The Angels a városok neve, egyszerűen mi itt éltünk.”

Tonz ’o’ Gonz
Gonz gap:
1986 nyarán Gonzales egy hatalmas ollie-t adott be a San Francisco-i Embarcaderoban, ez a spot innentől „Gonz Gap” néven vált ismerté. Aki még utána be tudta adni, kábé mint az Artúr kardjának kihúzása a sziklából, azonnal híressé tette az illetőt.

Gonzales volt az első ember, aki át tudta szállni a Wallenberg Setet, ez egy négy részből álló, 1,2 méter magas és 5,8m hosszú betontömb volt. Bang. Hozzá kell tenni, sokan kísérleteztek már előtte is, de gyorsítás közben fák miatt többször be kellett húznod a fejed, nehéz volt rágyorsulni. A fotós, aki biztatta Gonzales-t, aki ezt lehetetlennek tartotta, azt mondta páran már beadták előtte. Így merte megpróbálni.

Natas Kaupas-szal egy időben Gonz volt, aki szintén elsőként grindolt korlátokon.

Gay board
Gonzales szereti a pasztell színeket, sok régi lapját főleg Angliában és Ausztráliában gay boardnak hívták a színes, rózsaszínes grafikái miatt.

Ha már grafikák: Gonzales fest és rajzol is.

1993-ban Gonzales vitába és pereskedésbe került régi támogatójával, miután kisajátított egy Vision-tervet, amelyet az egyik jellegzetes ATM Click-modelljéhez használt. Gonzales a rajzot és dizájnokat saját szellemi termékének tekintette, ezt követően a Real és a Krooked gördeszkamodellekhez is használta a grafikát.

Kimondottan szeret a forgalomban, a forgalommal szemben gördeszkázni az autók között, mivel 50 fölött is csinálja, hihetünk neki. Ez amúgy elég életveszélyes játék.

Gonzales szerepelt Jason Schwartzman színész bandájának, a Coconut Records-nak a „West Coast” című videoklipjében.A klip egy része olyan felvétel, amelyet eredetileg 1998-ban forgattak egy német múzeumban. Ez egy igazi óda Gonzales-hez és a gördeszka humoros művészi felhasználásához.

Gonzales a Coconut Records „Any Fun” című videóklipjét maga rendezte, és szerepel
benne Alex Olson deszkás és a Kölykökből és ezer filmből ismert Chloë Sevigny is.

Supream vagy Supreme?
2011-ben Gonzales tervezte és festette a London Flagship Supreme Store-t. Kevesen tudják, de mielőtt a Supreme egy túlárazott elit skate brand lett volna, Gonzales hosszasan levelezett Jebbiával, Gonz a „Supream” nevet javasolta a New York-i boltnak a márka kezdeti éveiben. Ez a barátság számos együttműködéshez vezetett. Gonzales szobrokat és festményeket tervezett a Supreme New York-i, San Franciscó-i, londoni, párizsi, tokiói (Shibuya), nagoyai és oszakai üzletei számára.

Gonznak amúgy vannak rajongói a deszkás világon kívül is, az említett Jason
Schwartzmanon kívül Wes Anderson, Madonna és Ed Templeton is nagy rajongója.
Jó, oké, Templeton maga is deszkás, de a festőművészi oldalát is szereti Gonznak.

Sokkal hamarabb jött ez, mint gondolnánk, derül ki a régi interjúkból. Magyarán Gonazales hamarabb rajzolt, minthogy pro deszkás lett volna.

„Mielőtt profi deszkás lettem volna, Tony Alvának dolgoztam és grafikát készítettem az Alva Skates-nek. Bárcsak meg lenne néhány régi deszka a kísérletekből! A Krooked Skateboards összes grafikáját is én csinálom. Nem túl gyakran készítek grafikát más deszkacégeknek, de ha valaki igazán jó deszkás, akkor zavarba hoz, hogy pont rám gondol, mert bárkit elérhet. Andrew Reynolds felkért, hogy tervezzek egy grafikát a Bakeres dolgaihoz, megtettem. Egyik dolog hozza a másikat.”

Ebben a videóban láthatunk több régi lapot is a kezdeti terveiből.

Az alábbi a videóban 4:40-él hasonló performansznak nyugodtan mondható gördeszkaszínházat láthatunk, mint ami a Schwartzman-klipben is látható.

A londoni művészeti kurátor, Emma Reeves az Interview magazinnak írt bevezetőjében kifejtette: „Mindig készített grafikákat, festményeket, és szinte olyan régóta alkot valamilyen formában, amióta gördeszkázik. De ritkán látni a művek tényleges bemutatóját. Nem építi a festőkarrierjét.” Reeves Gonzales-szel készített interjújában Mark elárulja, hogy a legjobban fanzine-eket szeret készíteni, mivel „ez a legszabadabb dolog”. 2008-ban Drag City kiadott egy könyvet The Collected Fanzines címmel, amely a Harmony Korine-nel (Kölykök, Gummo rendezője) közösen készített régi fanzine-k reprodukcióiból áll.

Gonzales költő és író is, és publikált munkái közé tartozik a Társadalmi problémák,
a High Tech Poetry, a Broken Dreams és a Broken Poems.

Azokból a filmekből, amelyekben Gonzales szerepel, egy hosszú lista lehetne, és gördeszkás videókat is sokat fogsz találni, pár érdekességet javaslok, ami nem feltétlen gördeszka, de érdemes megnézni.

A Spike Jones által rendezett „Hogyan került oda” című rövidfilm a legjobb cipőreklám lenne, ha valaki be merte volna vállalni.

Beautiful Losers cimű filma kortárs művészetről és az utcai kultúráról.

The Mark Gonzales Ride Short Documentary, Gonz gondolataiba is frappáns betekintés:

Gördeszka-blues
Öncélú boldogságkeresés és gyógymód

„A gördeszkázás módot ad az embereknek arra, hogy jobban használják az agyukat. Az agy egy izom (!?), és amikor használod és új módszereket találsz arra, hogy különböző módokon trükköket hozz létre, akkor ez egy ugyanolyan típusú kreatív folyamat, amelyet mások másképp használnak, hogy új módszereket fedezzenek fel.” – Mark Gonzales

Gonz több interjúban is párhuzamot vont az utcai deszkázás és a blues között. Ezt azért érzem érdekesnek, mert amit csinál, ha zenének vesszük, inkább jazz, improvizáció és játék a már ismert és váratlan elemekkel. Egyáltalán nem belemagyarázás, hogy Mark az utcai gördeszkát egy sportelemekre épülő művészi térhasználatnak is látja. Mit tudsz kihozni a világból, ami körbevesz? A gördeszka egyfajta performansz is, harc az elemekkel. Maga az ember szabadsága, hogy a játék szabályait menet közben találja ki, újra és újra. Jó, a gravitáció azért rendesen beleszól.

A blues és a gördeszka viszonyában azt kell megérteni, hogy ez egyfajta elköteleződés. A gördeszka olimpiára jutásával kapcsolatban mondta Gonzales azt a furcsa, elgondolkodtató mondatot, hogy neki nincs baja az olimpiával és a gördeszkasporttal, de a gördeszkának van egy sötét oldala, ami mindig is a része volt, sőt valójában részben ez szülte meg a street ágat. A gördeszkázásban van düh, van lázadás. Arról beszélt, hogy vannak srácok, akiknek csak ez van.

„A deszkások tönkrementek, és nincs autójuk vagy pénzük, hogy más dolgokat csináljanak. Szóval csak kimennek gurulni az utcára. És végül, ha kitartasz mellette, mint a blues, a gördeszkázás visszaad neked, terápiás jellege van. Pénzre nehezen váltható, és a fiatalokkal lehet eladni a termékeket a fiataloknak. Amikor demókat nyomtam egy cég felkérésére, mindig valahol máshol akartam lenni. A videókon lehetett látni, hogy nem voltam boldog, és agresszíven deszkáztam.
A gördeszkaversenyek nem nagyon adják vissza a gördeszkázás sporttól kicsit függetlenebb, szabadabb lényegét. Például utcai deszkázás az éjszaka közepén – ez nagyon szórakoztató.”

Gonz gyakran hangsúlyozza, hogy a gördeszkának jellemzően nem sportértéke van, nem a tökéletes
verseny körökben, hanem a l’art pour l’art, önmagáért való deszkázásban van a lényege.

„A gördeszka a hawaiiaktól származik – a szörfözésből. Ezért nevezték a korai gördeszkázást járdán szörfözésnek. Amikor James Cook partra szállt az 1700-as évek végén, meglátta, hogy valaki szörfözik a hajója közelében, és azt hitte, hogy ellopott valamit a hajójáról, és megpróbál elmenekülni. Ám ekkor látta, hogy a szörfös újra és újra csak az élvezet kedvéért csinálja – amit valószínűleg James Cook nehezen érthetett meg, hogy valaki csak élvezetből, semmint kötelességéből csinál valamit.”

Gördeszka zen Gonzales módra
„Azt látom, amikor sok profi gördeszkás megöregszik, felteszik régi képeiket, és azt állítják, hogy akkor jobbak voltak, mint a mostani gyerekek. A múltat ​​arra használják, hogy relevánsak maradjanak. Úgy érzik, akkor még varázslatosabb volt a gördeszkázás, de szerintem ez most a legvarázslatosabb. Ha nem is tudok olyan nehéz trükköket megcsinálni, mint mondjuk Tyshawn Jones, ugyanabban az időben élem meg ezt a pillanatot, mint ő, és el vagyok ragadtatva tőle. Számomra a gördeszkázás még mindig nagyon arról szól, hogy mi történik most, ebben a pillanatban.”

Gonzales a gördeszka jövőjéről.
„Fiatalabb koromban csak egy maroknyi ember volt, aki megszabta, merre menjen a gördeszka. Nagyon kaliforniai volt az egész. Hihetetlen, hogy szinte mind ismertük egymást személyesen is. Most olyan sok deszkás van, hogy ez sokféle irányba halad. A japánok mások, mint a spanyolok, és sorolhatnám. Nagyon klassz azon tűnődni, hogy mi fog ezután történni, mert mindenki mást csinál. Egyedül két dolog, amit el tudnék képzelni, hogy megváltoztatja a gördeszkázás irányát, az a felszerelés vagy a cél. Ha megváltozik a felszerelés, az megváltoztathatja a deszkázás módját. Vagy talán, ha megváltozik a cselekvés célja, például ha az ösztönzés többé nem a pénzszerzés lenne. Ha az ösztönzés megváltozik, akkor a megközelítés is megváltozhat.”

Gonzales a mai napig 54 évesen is gurul és megfejt, mint ebben a két videóban is látható.

Ha azt hinnéd megszelídült vagy lakatot tesz a szájára, tévedsz, fura humora mindig vele lesz.

Kérdező:– Hogyan szeretne meghalni?

Gonzales:– Hosszan és fájdalmasan. Valójában szeretem a fájdalmat, ezért gördeszkázok, mert megsérülhetek. Jót tenne nekem ilyen hosszú és fájdalmas haldoklás.

Kérdező:– Melyik helyet tartod a világon a legszentebb helynek?

Gonzales:– A G-pontot. A csiklót. De a legtöbb általam szentnek tartott dolog között ott van az aszfalt is a gördeszkázás miatt. De ha jól tudnék szörfözni, az óceán lenne a legszentebb hely. Ez jó válasz? Az óceán a legszentebb hely. Az olyan, mint egy nő. Irányíthatatlan. Nem tudod uralni