Mondták neki, de nem hagyta abba. Mármint a fotózást – szerencsére. Sam Muller képei festmény- és filmszerűek, valóságosabbak, mint a realitás, élénkebbek és elvontabbak. Fotói olyan hatást keltenek, melyeket inkább elképzeltek, mintsem elkészítettek. Hívták a gördeszkafotózás Goyájának is.
Sam Muller Los Angeles-i fotós, gördeszkafotós, de csak pusztán amiatt a „degradáló gördeszka” jelző, mert ő ezzel akart foglalkozni. Képeit nézve azonnal láthatod, hogy a fotózás több ágában is klasszis.
„Nagy rajongója vagyok az építészetnek és az építészeti fotózásnak, ezért mindig megpróbálom, hátha be tudom építeni valahogy a kompozícióba.” –Muller.
Ez a látásmód egyébként a Guy Mariano-val Velencében készült sorozatán is megmutatkozik. Egy héttel előre odament tanulmányozni a helyszínt építészetileg, végül jó pár képet csónakból lőttek az érdekesebb perspektíva miatt. Na, így áll Sam Muller a gördeszka-sportfotózáshoz szinte tudományosan utána járt, akár az épületek, akár az ember anatómiájának.
„Gördeszka esetében többről van szó, mint csupán akciófotókról. Ahhoz, hogy egy témát igazán el
lehessen kapni, nem csak egy aspektusát kell megmutatni, és szerintem ez volt a legfontosabb
dolog, amit a TransWorldnél tanultam. Mindenre kíváncsinak kell lenni.” –Muller.
Sam világa
Lassan azért kiderül, hogy majd az összes gördeszkafotós először volt kezdő deszkás, majd kezdő fotós, aztán profi. Ezért is a címben a „Stop smoking crack before filming” („Ne szívj cracket mielőtt filmezel!”) Amúgy cracket pont nem szívott, de persze ő is elveszett néha a zöld erdőben. Ellenben jó példa arra, hogy mindig úgy képzeled a nagy tehetségek, zsenik, teljes fegyverzetben lépnek ki a világ elé, ez nem igaz, mindenki volt egyszer kezdő, amatőr.
Sam 10 évesen kezdett el gördeszkázni, de a sport más aspektusai is érdekelték. „Mindig megszállottan érdekelt, hogyan néz ki kívülről, hogyan mozog a deszkások teste egyensúlyozás közben, és hogyan mozog alattuk a deszka. Természetes ötletnek tűnt a kamerát a gördeszkázásra irányítani. Kevesen tudják, de a videózással kezdtem.”
Ezért, ha megkérdik kik a kedvenc deszkás fotósai, gyakran filmeket mond helyette. Muller kedvenc deszkás filmjei: Menikmati a Sorry-videók és a Ty Evans és Spike Jonze rendezte Yeah Right.
A fotózás Sam életében sorozatos csínytevéssel indult, mivel folyamatosan lopta hobbifotós édesapja filmjeit, és csak elkattintgatta, mert pénzt azt nem akart kiadni rá. Aztán annyira bejött neki, hogy végül vett egy fényképezőgépet. Beiratkozott az Art Center College of Designra, majd fotózást tanult New Yorkban Martin Schoeller portréfotósnál. Ha akarta volna, a divatfotószakma azonnal felszívja, mint tehetséges, új fényképészt, de ő kockáztatott és inkább elment a TransWorld Skateboarding magazinhoz gyakornoknak.
„Egyetlen út sem lehet tökéletesen sima, a sok munka és idő, amit az fotózásba befektettem, sokszor idegőrlő volt, de megérte, hogy ott legyek, ahol ma vagyok.” – Muller.
Sam Muller Los Angelesben, Kaliforniában él, portrékészítésre, gördeszkázásra és sportfotózásra szakosodott. Leginkább a Thrasher, a TWS deszkás fotói miatt ismert.
A vele dolgozó cégek listája elképesztő, jóformán mindenkivel dolgozott.
Tiffany & Co., Adidas, Vans, Nike, Levi’s, Dickies, Vogue, High Snobiety, SLAM Magazine, Vice, NBC, Project (RED), Thrasher, LA Times, Born x Raised, Inter Milan, The Tony Hawk Foundation, Monster Children. Ezek már Atiba Jefferson-i magasságok vagy még magasabb szint.
LA vs. NY
„Szerintem Los Angeles csodálatos hely egy fotósnak. Annyi minden történik itt minden pillanatban, hogy végtelen sok mindent le lehet fényképezni. Rengeteg magazinnak tud dolgozni a környéken, rengeteg kreatív ügynökség és egy gyorsan növekvő galéria is található…
…NY egy teljesen más folyamat – New Yorkban még azelőtt kell választanod a fényképezésről technikai szempontból, mielőtt kilépsz az ajtón. New York minden portréfotós álma. Los Angelesben mindenki autókkal közlekedik, New Yorkban metrón, buszon. New York közel van az arcodhoz, ha érted mire gondolok.”
Kalandok Dél-Amerikában, avagy a „Lúzer turné”
Sam Muller híres arról, hogy szeretnek vele a deszkások lógni, de néha azért akadtak problémák.
A Trunk Boyz/Chocolate csapata tartott egy körutat, melyen gyorsan megtanulták, hogy USA egy biztonságos hely a kontinens délebbi országaihoz képest. Egy bulizó amerikai, főleg, ha a laza gyereket adja, hamar első számú célponttá válik.
A „Lúzer turné” fontosabb állomásai.
Ez nem egy demo turné volt, ahol történnek őrült dolgok, ez már alapjáraton maga volt a téboly, amit néha megszakított pihenésképpen a gördeszkázás. Az első és legfontosabb tanulság Muller szerint, hogy nem szabad amerikai srácokat először Európába vinni, mert az utcakölykök azt fogják onnantól hinni, hogy mindenhol olyan hímes tojásként fognak bánni velük. Dél-Amerika először lő, aztán bilincsel. A mezei letartóztatásokat hangoskodásért nem is írom, mert abból még ki tudták vásárolni magukat az amcsi „sztárgyerekek”. De mi van akkor, amikor a rendőrök rabolnak ki. Pont ez történt velük.
Az első éjszaka Panamavárosban, közvetlenül azután, hogy leforgatták Raven Tershy részét, a brigád felét letartóztatták. Kenny és Vincent épp egy tetőn deszkáztak, mikor ellepte a helyszínt egy tucat panamai rendő, mivel azt hitték, hogy megpróbálnak betörni az épületbe. Szerencsére az érintett állampolgár, aki eredetileg hívta a zsarukat, belátta tévedését, és végül kimentette őket ebből a helyzetből, ami lássuk be akár csúnyábban is végződhetett volna.
Normális esetben itt ér véget a nap. Ezúttal azonban még tartogatott meglepetéseket számukra, ugyanis Vincent Alvareztől és Cory Kennedy-től 1300 dollár készpénzt lopott el a két letartóztatást intéző rendőrtiszt.
Ty Evans azt is lefilmezte, amint az eltorzult fejű zsaruk fegyverrel vesznek el pénzt Vince-től és Kenny-től, így ez is elősegítette a rendőrőrsön, hogy elengedjék őket.
„Azt mondták nekünk, hogy letartóztatták a két rendőrt, akik ellopták a pénzt, és másnap két belügyes
rendőr kísért minket a városban. Volt feszengés. És ez még csak az első éjszaka volt.”
Ezt követően Costa Ricában Raven Tershy-t kirabolták és megverték egy klubban, telefonját is elvették, nem is tudta merre van pontosan, szerencsére Cory Kennedy másnap reggel 6-kor véletlenül megtalálta.
Nicaraguának is megvolt a maga „szépsége”: egy este Chico Brenes nagybátyjának sörétes puskával kellett két részeg gengsztert lebeszélnie arról, hogy kirabolják Elijah Berle-t és Stevie-t. Ez egy olyan utazás volt, amelyet egyhamar nem fognak elfelejteni a résztvevők. Maga a gördeszkás részek a legendás Pretty Sweet-videóba kerültek bele.
A tehetség kutat ás?
A digitális filmezés, okostelefonok és az Insta, YouTube világában ma már könnyű kirakni és megmutatni a világnak mit is tudsz. Másfelől fel is hígult a színvonal, piac. Régebben ez nem volt így, a magazinok adtak a minőségre. Sok deszkás tehetség sikeréhez asszisztált Sam is.
Gino Iannucci, Guy Mariano és Jason Dill részben az ő képeinek köszönhetően lettek híresek, de Muller is miattuk. Elijah Berle-t, Sage Elsesser-t és Na-Kel Smith-t sokak szerint ő fedezte fel, de Sam erről mást gondol.
„Csak véletlenül ismertem őket, mert mindannyian viszonylag közel laktunk egymáshoz. Mindig egy a Nyugat-Los Angeles-i boltban lógtam, és ott ismertem meg Elijah-t, amikor 11 éves volt. Sage az utca túloldalán lakott Adrian Adriddal, David Bowens-szel, Elijah-val, Jarold Webb-bel és velem az első lakásunkban, amikor 19 éves voltam, ő pedig talán 13 éves. Szóval reggelente deszkáztunk vele a járdaszegélyeken. Na-Kelt pedig egy melrose-i workshop boltból ismerem, amikor a szobatársam, Jarold, először kapott ott munkát, azt hiszem, körülbelül 6 éve.” Micsoda szabadkőműves, izé, szabaddeszkás összefonódások. Kicsi a világ.
Arra, hogy mit tanácsol fiatal fotósoknak, nagyon érdekes választ adott Muller, és kicsit holisztikus megközelítésben.
„Sokáig csak a sör volt a barátom. Őszintén szólva, egy masszírozó henger a legjobb dolog, amit valaha vásároltam magamnak. Tényleg gyakorolnod kell az öngondoskodást. Nagyon sokáig nem vigyáztam a gépre [a testére gondol]. Már idősebb vagyok, és ez utolér. Szóval igen, csak vigyázz magadra. Nem leszel örökké 25 éves.”
