Valóságos dokumentumfilm készült a virtuális, valóságos hegymászós filmhez. Valójában maga a film sem lesz mesterséges, csak 3D kamerákkal és a legmodernebb kütyükkel fog elkészülni az eddigi leglátványosabbnak tervezett hegymászó film. Ez kapott egy „making of” dokumentumfilmet, ami szerintem lehet annyira érdekes majd, mint a kész verzió, amit mi is kíváncsian várunk.
A három kamikaze testőr
Pénz, paripa és óriási logisztika szükséges egy ilyen film levezényeléséhez. Megtervezni sem egyszerű, de megvalósítani a függőleges felvételeket, na az egyenesen a lehetetlennel határos. Lehetetlen fazonok azok is, akik erre összeálltak.Aligha van kalandosabb csapat Alex Honnoldnál, Renan Oztürknál és Jonathan Griffith-nél.
Velük több cikkünkben foglalkoztunk. Mind Oztürk, mind Honnold kísérti a sorsot. És hogy kifordítsuk a bibliai mondatot: a halál árnyékának nem a völgyében, hanem a hegyeiben járnak, nem félnek semmitől. Régebben említettem a hegymászós filmek kapcsán, hogy nem lehet visszaadni azt milyen elképesztően nehéz, amit csinálnak. Na, most ha kész lesz a VR-verzió, talán vissza lehet adni.
A Soloist VR Honnoldot követi egy kockázatos, de festői free solo mászótúrán az Egyesült Államokban és Európában. A film március 3-án mutatkozott be Oculus és Meta VR-platformokon. Reméljük, hogy valami általános médiafelületre szánt verzió is lesz. Kérdés akkor elveszti-e a „mélységét” és „magasságát”, a 3D érzés itt tényleg elég izgalmas lehet.
A VR-mászófilm készítése
Ezzel együtt a filmesek egy „making-of” stílusú dokumentumfilmet adtak ki a Red Bull TV-n. A kihívások, amelyekkel szembe kell nézniük, problémák, amelyeket megoldanak, és látványos képek, amelyeket megörökítenek, méltóak arra, hogy külön is foglalkozzunk vele.
Oztürk és Griffith a projekt filmes látnokai. Griffith a The Soloist VR fő felelőse, míg Oztürk a Making ofot vezette. Mindketten azonban magasan képzett hegymászók is. Ennek a képességkészletnek a kombinációját nehéz megtalálni.
A The Soloist VR készítői közül mindenki egyszerre profi alpinista és filmes is.
„VR the future of storytelling”
„Virtuális realitás a történetmesélés jövője”, hirdeti a hurráoptimista mondat, én inkább az elkápráztatás, a látvány jövőjének mondanám. Látványban tényleg elképesztő. Egyelőre még keresi a helyét a VR. A hegymászó és túratematika jó ötlet, mert itt tényleg hatalmas kinyíló perspektívákat, tájképeket tudnak átadni az embereknek. Kérdés csak, ki fogja megvenni a sisakokat, el fog-e terjedni az új mánia.
A lélegzetelállító kifejezést eddig is használtuk, de VR-szemüvegek esetében még durvább eredmények születnek. Kezdve azzal, hogy eddig is a mélység, magasság perspektivikus játékával szédítették a közönséget. Ezt itt most szó szerint is lehet érteni.
A másik ok, amiért az elkövetkező időkben egyre több VR-film lesz, hogy a metaverzumok (cikkünk itt) egyre jobban népszerűsítik ezt. Ugyanilyen VR-sisakokkal lehet ezt is megtekinteni.
A háromrészes sorozat, amit most mi ajánlunk egy hegymászó film kulisszái mögé les be, amely kizárólag VR headsetekhez készült. Azonban a „hogyan készült a The Soloist VR” viszont maga is egyenértékű hegymászó film.
A negyedik testőr
Nem Dartagnan, hanem Nico Hojac a negyedik elem, aki az igazi 3D-s film megvalósulásában segített.
A kulisszák mögötti sorozatnak a művészi koncepcióját Renan Oztürk rendező vezette, a csapatot pedig Nico Hojac hivatásos hegymászó segítette eligazodni a hegyekben. Oztürk azon dolgozik, hogy kiváló képeket készítsen, filmen és állóképen egyaránt, míg Hojac alapvető feladata a kamerák felszerelése és a csapat biztonságának megőrzése. Itt mindenki egyszerre sherpa, filmes és természetesen Nicolas Hojac is pro alpinista. Annyira, hogy volt, hogy hamarabb ment fel egy adott sziklára, mint Honnold.
Délszláv neve ellenére a svájci Bernben született, az egykori jégkorongozó otthonosan mozog mindenféle hegyi terepen, legyen szó a sportmászás bármelyik fajtájáról, de olyan csúcsokon is állított fel sebességrekordokat, mint az Eiger. Nico Hojac sem elsősorban sherpa és operatőr, hanem az egyik leggyorsabb mászó is. Ez a csapat egyfajta elit alakulat volt.
A 3D kihívásai
A film (a filmrendező Jon Griffith) közel hozza a nézőt az eseményekhez, és megjeleníti milyen érzés egy sziklán vagy hegyen felmenni a világ legjobb hegymászói mellett. Ezeket az eszközöket nem arra tervezték, hogy félig a hegyen lógva dolgozzanak velük. Az újszerű színrevitel és sokféle vad helyszín találkozik az európai Alpoktól a nyugat-amerikai sivatagig. Oztürk és Griffith Honnold által kidolgozott ötletek sokszor improvizáltak, először használják így őket. Emellett néha nehéz is Honnold gyors mászótempóját követni. Míg Honnold szokásos mászóstílusát nem korlátozzák a kötél- és felszereléshalmok, Griffith és a legénység számára ennek éppen az ellenkezője igaz. A 360 fokos kamerát nem könnyű a falra felszerelni. A film és a helyszín szokatlan jellege miatt Griffith-nek és stábjának új típusú berendezéseket és egyedi építésű kötélzetet kellett kitalálnia, hogy kezelni tudja a 25 kg-os csomagokat és a 5,5 kg VR-kameráját a forgatások helyszíneinél. A kezdeti kételyeik ellenére az általuk készített képkockák szinte tökéletesek, vizuálisan lebilincselőek.
A hegymászó, aki keveset van a hegyekben
Hihetetlen, de igaz. Pontosabban a magashegyekben. Alex azt mondta, hogy ez volt élete legextrémebb magashegyi élménye abból a szempontból, hogy sosem volt ennyire éles fizikai sokk az akklimatizálódás kérdése. Európában a hegymászó ikon Alex Honnold, és az alpinista Nic Hojac a Mont Blanc felé vették az irányt, abban a reményben, hogy felmászhatnak a Les Drus-ra, és néhány legendás falszakaszra az európai helyek egyikén.
Honnoldnak, bár a hegymászóvilág egyik legnagyobb sztárja, és senki nem gondolná, ez egyben tanulási élményt is jelentett. A sziklákon elért sikerei ellenére nem tölt sok időt a magashegyeken. „Nem volt hozzászokva a görcsökhöz vagy a jégcsákányhoz” – mondja Hojac. „Tettünk néhány akklimatizációs utat az Aguille du Midi környékén, és Alex elég jól alkalmazkodott, de csak lassan. Kiderült ő is ember.” Végül az első mászás (a Gelbe Kante, egy 14 fokozatú VI+ emelkedő Dél-Tirolban) volt számára a legnehezebb. A kilométeres falakat minden biztosítás nélkül megmászó Alex azt mondta, hogy talán ez volt eddigi életének legextrémebb hegyi élménye.
Hiába na, a VR is látványos, de a jó öreg klasszikus 3 dimenziónak van még pár trükkje.
